Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Kiss Anita: Tűzvészek és tűzvédelem a 18. században
TŰZVÉSZEKÉS TŰZVÉDELEM eszközök4 5 azonban aligha nyújthattak hatékony védelmet. Hozzá kell tennünk persze, hogy fejlettebb, szekérre tehető víztartállyal, szivattyúval és forgatható ún. gólyanyakú fecskendővel ellátott alkalmatosságokat is használtak már, ezek azonban még a vízipuskáknál is ritkábbak voltak.3 Az emberi erőforrás szintén nagy problémát jelentett, nem is a segítő szándék hiánya, hanem a szervezetlenség vagy inkább a pánik miatt. A legjellemzőbb az volt, hogy aki tudta, a sajátját mentette vagy messze menekült. A városokban már igen korán elterjedt az a szokás, hogy a tűzoltás feladatait a céhek között osztották fel,6 ennek hatékonysága azonban szintén vitatható.7 A nagyobb iskolák saját diáktüz- oltóságokat szerveztek (elsőként Debrecenben), amelyek lelkes tagjai gyakran a város segítségére siettek. Az első önkéntes tűzoltó egyesületet azonban csak 1835-ben hozták létre, Aradon, az első hivatásosat pedig 1871-ben Pesten, mindössze 12 taggal.8 Mindezek ismeretében nem nehéz arra következtetni, hogy a tűz elleni védekezés egyetlen hatékony módszere a megelőzés volt. Erős túlzással akár már Szent Istvánra visszavezethetjük a rendelkezések sorát, hiszen a vasárnapi templomba járás alól a tűz őrzőinek felmentést ad,9 azonban a szándékosan vagy gondatlanságból okozott tüzek megelőzésére tett intézkedések közül természetesen a gyújtogatást büntető törvények voltak a legelsők és legszigorúbbak. Egészen a 18. század elejéig jócskán kijutott az országnak az ellenségből, akár a törökre, akár a belháborúkra gondolunk, s gyakran előfordult, hogy a felek tűzzel kívántak igazuknak érvényt szerezni. A szatmári béke (1711) után az ország területén már nem folytak hadicselekmények, a gyújtogatás azonban nem tűnt el teljesen. A hatóságok komolyan (városból való elűzéssel) büntették már azt is, ha csak fenyegetőzött valaki gyújtogatással, ha pedig rábizonyult, hogy szándékosan követett el ilyesmit, büntetése az 1723. évi 11. te. szerint súlyosabb esetekben élve megégetés volt.10 A cikkely pontos szövege szerint ez utóbbi a „nyilvános” gyújtogatókra (publici incendarii) volt minden esetben érvényes, amin valójában a teljes közösség vagy ország ellen fellépő ellenséges bűntevőket érthetjük. A „magán” gyújtogatok (incendarii privati), akik előre megfontolt, gonosz szándékkal, mondhaün, vélt vagy valós privát sérelmük vagy haszonszerzés vágya miatt vetettek üszköt más házára vagy akár a vetésre is, szintén halállal bűnhődtek, komolyabb esetekben azonban 4 Tarján, 9. o. 5 Uo. 5-6. o. 6 Lásd Roncsik. 7 Fazekas, 104. o. 8 TarjáN-MináROVICS, 7. o. Az első hivatásos egylet alapítója és vezetője Széchenyi Ödön volt, akit később Konstantinápoly tűzvédelmének megszervezésére is felkértek. Érdemeit oly nagyra tartották, hogy 1880-ban a világ első keresztény pasája lett, s csak „tűzpasaként” emlegették. KÚTVÖLGYI, 24. o. 91. 9. cikkely. 10 Az 1723. évi 11. te. rendelkezett bizonyos, azelőtt hűtlenségi (nóta infidelxtatis) esetek átminősítéséről. A nóta, amelynek az említett törvény előtt a szándékos gyújtogatás is számított, a legsúlyosabb bűntett volt, amit teljes vagyonelkobzással és halálbüntetéssel sújtottak. CJH. 10
