Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Kultúrotthonok
Az 1952 előtti rendezvényeken ezek az úgynevezett vezérfonalak az előadások konkrét szövegét jelentették, amit legtöbbször szó szerint felmondtak vagy felolvastak az előadók. A következő években már inkább előadásvázlatot adtak ki módszertani útmutatóval, és az anyaggal kapcsolatos szemelvényeket, bibliográfiát, valamint műsoranyagot is ajánlottak hozzá. Ez utóbbi kettő általában a Népművelési Híradó és a Művelt Nép számaiban is megjelent. Az 1952-1953. oktatási időszakban a kötelező öt előadáson kívül (lásd 25. oldal) a falvakban a következő témákról kellett beszélni: Jövedelemelosztás termelőszövetkezeteinkben, Micsurini módszerek a magyar mezőgazdaságban, A tudomány és a vallás a csodákról,9' A kötelező tárgykörök csak részben fedték le az SZFTE előadásainak anyagát, a többit a kiadott ajánlásokból kellett megrendezniük a szervezőknek. Előadók A művelődés irányítói az előadások tartalma mellett az oktatók személyének kiválasztását is teljesen ellenőrzésük alá akarták vonni. 1950 1951 -ben az SZFTE előadóinak névsorát a helyi pártszerveknek kellett összeállítaniuk a falusi népművelési ügyvezető bevonásával, majd az így kialakított listát a járási és a megyei pártbizottsághoz küldték jóváhagyásra. (1952-től már csak a járási népművelési tanács beleegyezésére volt szükség.95 96) A pártszervek viszont csak politikailag megbízható embert tettek meg előadónak, kiszűrve a korábbi „renitens” elemeket. Az NM megalakulása előtt a falusi népművelési apparátus kizárólag pedagógusokból állt. 1948-1949 folyamán az ügyvezetők kétharmadát lecserélték; ekkor a „narodnyikok” és „klerikálisok” jelentős részét eltávolították e területről. Ennek ellenére a későbbiekben is gyakori panasz volt, hogy a pedagógusok nem végzik elég lelkesen az ismeretterjesztő munkát. Az Agitációs és Propaganda Osztály egyik jelentése szerint néhány helyen előfordult, hogy a pedagógusok megtartották ugyan a kiadott füzetek alapján az előadást, de utána kijelentették, hogy „nem értenek azzal egyet, amit előadtak, de hát saját véleményüket nem mondhatták el ”.97 98 Gyakori jelenség volt, hogy a pedagógusok külön kérték a helyi előadásszervezőket, hogy A Vatikán az amerikai imperializmus szolgálatában című kötelező előadást inkább a szomszéd községben tarthassák meg, ne kelljen a sajátjukban. Az antiklerikális előadásokat egyébként jellemzően inkább a párt- és állami funkcionáriusok tartották. Az 1950-1951. évi oktatási évad SZFTE rendezvényeiről készült jelentésben már külön kiemelték, hogy pedagógusok helyett inkább szakelőadókat alkalmaztak: ez elsősorban pártfunkcionáriusokat, vb-tagokat jelentett.9S 95 MNL-OL XIX. [-3a. 8792-ált.-8-3/1952. % MNL-OL XIX. l-3a. 8792-áIt.-8-3/l952. 97 MNL-OL M-KS 276. f. 55. cs. 138. ő. e. 1950. szeptember 18. 98 MNL-OL M-KS 276. f. 89. cs. 373. ő. e. A Szabad Föld Téli Esték 1950/51. évi előadásainak értékelése. (1951) 29
