Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)

Mellékletek

úgynevezett „kisszínpadi” formáit (tehát kevesebb szereplővel kisebb lélegzetű mű), döntő alkotóeleme azonban az aktualitásból fakadó rigmus, köszöntő, jelenet, ezeknek összes változataival (verses, prózai, zenés, egy vagy több szereplős mű, stb.).

A közvetlen művészeti agitációnak sok jó formája alakult már ki a múltban, ezeket azonban nem mindig tudtuk megfelelő tartalommal megtölteni, amellett gyakran nem a megfelelő helyen alkalmaztuk - elkoptattuk — őket. Ezeket a helyes formákat alkalmaznunk kell.

A közvetlen művészeti agitáció megköveteli az állandó tartalmi és formai újítást, az ötletességet, mely nem lehet független a helytől, időtől és társadalmi rétegtől, amelyben alkalmazzuk.

III. 1. A közvetlen művészeti agitációt az üzem, kultúrotthon stb. öntevékeny művészeti csoportjaiból alakult brigád végezze, amely lehetőleg nem alkalmilag verődik össze, hanem céltudatosan, rendszeresen működik. A brigád lehet tüske, koppantó, fullánk, stb. - brigád (rigmussal, blüettel, köszöntőkkel, jelentekkel, stb.) és lehet vegyes (énekes, táncos, zenés, prózai) kisszínpadi együttes. Mindegyik fajtánál az a lényeg, hogy a létszám korlátozott és a mozgékonyság nagy legyen, a brigád tagjai megbecsült dolgozók legyenek, jól ismerjék a közönséget, amelyet jobbítani akarnak, s együtt éljenek velük. A brigádnak legyen vershez, zenéhez értő, jóízlésü, szellemes vezetője, aki műsorösszeállításban és ha kell szövegírásban is megállja a helyét. A brigád rendszeresen vitassa meg, közösen csiszolja minden egyes műsorát, alakítsa jellegzetes vonásait, stílusát, állandóan újítsa műsorai tartalmát és formáját elszakíthatatla- nul az aktualitástól. A műsorok összeállításánál, hangjának kialakításánál elsőrendűen figyelembeveendő: a címzett, az hogy kinek, milyen közösségnek, milyen egyénnek szól. A brigád ne dolgozzon ’szakmánybán’ (például egy délután 10-20 család látogatása, vagy műsoradás minden ebédszünetben, stb.), hanem kevesebbszer, de jól kiválasztott alkalmakor a leghatásosabb módon.

2. a művészeti agitáció műfajai:

rigmus (verses vagy énekes, esetleg hangszerkísérettel köszöntő, vagy csúfoló, bosszantó)

a blüett (verses-zenés jelenet) a jelenet

a felolvasás, vagy monológ a szólóének, hangszerszóló a zene és táncos kamaraműfajok.

Ez utóbbi két kategória, elsősorban a műsorok látványosságát, kitöltését szolgálja. Az első négy kategória: közvetlen művészeti agitáció. Lássuk ezek közül bővebben a rigmust. Művészeti agitációnk egyik jó eszköze a rigmus. De nem az egyetlen és nem állandóan alkalmazható. Múltbeli kultúragitációnknak éppen az volt egyik legnagyobb hibája, hogy gyakran a sematikus, mechanikus és művészieden rigmusolásra korlátozódott.

174