Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Bevezetés
és a kollégiumi értekezletek jegyzőkönyvei teszik ki. A másik fontos dokumentumcsoportot az MDP iratai képezik, amelyek közül a Politikai Bizottság, a Titkárság, valamint a Szervező Bizottság iratainak digitalizált változata a www.digitarchiv.hu honlapon érhető el. A kutatás szempontjából elengedhetetlen volt az MDP Agitációs és Propaganda Osztálya (Agitprop Osztály) iratanyagának feldolgozása. A dolgozat céljának megfelelően az országos népművelési iratokat kiegészítve áttekintettem a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára őrizetében található Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának iratait, ami többek között azért is volt fontos, mert a kutatás során többször előfordult, hogy az NM egyes intézkedései, utasításai csak a megyei anyagban voltak fellelhetőek. A levéltári iratokat szerencsésen kiegészítik a korabeli kulturális sajtó termékei, azok közül is elsősorban a kifejezetten népművelési szakújságok, úgymint a Müveit Nép, a Népművelési Híradó és a Népművelés. Fontos segítséget jelentett a könyv elkészítésében a Magyar Művelődési Intézet könyvtárában található kéziratok áttekintése is. A levéltári iratokban és a nyomtatott irodalomban található adatokat és állításokat is természetesen az adott korszak ismeretében kritikával kell kezelni. Az ’50-es évek kulturális propaganda és agitációs tevékenységéről nem született átfogó szakirodalmi munka. Egyedül a népművelési, közművelődési szakemberek által írt tanulmányokban találhatóak összefoglalók a korszak tömegkulturális tevékenységének jellegéről. Ugyanakkor a művelődési otthonok történetének ismeretéhez elengedhetetlen a népművelési szakember, Kovalcsik József három kötetes munkája A kultúra csarnokai címmel, amely a művelődési otthonok bemutatatását az első kötetben a nemzetközi kitekintéssel kezdi. A második kötet ezen intézmények magyarországi történetét mutatja be 1945-ig. Végül a harmadik kötet a kultúrotthonok II. világháború utáni szervezését, működését jellemzi az 1970-es évek végéig. A magyarországi fdmek, mozik történetének megismerésében rendkívül fontos alapmunka született Szilágyi Gábor tollából, aki Tűzkeresztség címmel írta meg a magyar fdm történetét 1945-1953 között, majd ennek folytatásaként Életjel című könyve 1994-ben látott napvilágot, amely a magyar filmtörténet 1954-1956 közötti időszakát tárja fel. Szilágyi Gábor könyvei mellett mindenképp meg kell említeni a Magyar Nemzeti Filmarchívum kiadásában megjelent a Játékfilmek 1945-1962 között címet viselő multimédiás kiadványt, amelyben a korszakban elkészített filmek alapadatai, tartalmai mellett filmtörténeti bibliográfiát és tanulmányokat is találunk. A könyvtárakkal foglalkozó fejezet megírását elsősorban a levéltári és a korabeli nyomtatott források segítették, a szakirodalomból azonban mindenképpen ki kell emelni két összefoglaló művet a könyvtártörténeti irodalomból: a Könyvtárosok kézikönyve 4. kötetét, illetve a Magyar Könyvtártörténet című alapmunkát. Az ideológiáról A könyv témája nem az ’50-es évek Magyarországának mindennapjait meghatározó ideológia elemzése, hanem annak kimutatása, hogy ez miként tükröződött a kultúrpolitika gyakorlatában. Ezért e kérdést itt csak vázlatosan szándékozom, afféle keretként 10
