Halász Csilla: A nép művelése. Agitáció és propaganda a népművelésben a Rákosi-rendszer idején - Pest Megye Múltjából 16. (Budapest, 2013)
Bevezetés
tárgyalni. Az ideológia kapcsán így csak a legfontosabbakra szorítkozva mutatom be annak lényegét, a részletes eszme- és politikatörténeti elemzés mellőzésével. Az ideológia fogalmának és szerepének meghatározása nem egyszerű feladat. A kommunista ideológia atyja, Kari Marx a következőképpen definiálja: „a gazdasági folyamatokban keletkező konfliktusok tudatosításának és végigharcolásá- nak nélkülözhetetlen (nemcsak eszmei) eszköze”.6 A modern politológiai megközelítés szerint az ideológia szűk értelemben „olyan többé-kevésbé összefüggő nézetrendszer, amely meghatározott hit- és értékrendszeren nyugszik. Az ideológia a politikai cselekvés céljait és eszközeit magyarázza, igazolja abból a célból, hogy a társadalmat a fennálló rendszer megőrzésére, megdöntésére, megreformálására vagy éppen egy korábbi rendszer visszaállítására mozgósítsa. ” Tágabb értelmezésben sajátos gondolkodásformát jelent.6 7 8 9 Schlett István megfogalmazása szerint az ideológia „tudatforma, a világról, a társadalomról, embercsoportokról szóló megállapítások, értékelések, ítéletek és ugyanakkor a ’helyes' célokról, a megfelelő cselekvési lehetőségekről, eljárási módokról kialakított nézetek, eszmék és ezek igazolásának többé kevésbé összefüggő halmaza." Tehát nem csupán tudást, ismeretet tartalmaz, hanem célokat, értékeket a „helyes”, a Jogos”, az „igazságos” stb. cselekvésre vonatkozó normákat is.s Hannah Arendt véleménye alapján az ideológia valamely eszme logikája, amelynek tárgya a történelem. A totalitarizmus gyökerei című könyvében így ír erről: „Az ideológiák történetiek, a létrejövéssel és a pusztulással, a kultúrák keletkezésével és bukásával foglalkoznak, még akkor is, ha valamilyen ’természettörvény' segítségével próbálják magyarázni a történelmet. " Arendt művében hangsúlyozza, hogy az ideológiákat nem a létezés csodája érdekli, hanem a történelem, a múlt megmagyarázása, amelyet logikai folyamatként írnak le.7 A fogalom filozófiai megközelítése a következő: „olyan jelentéseket hordozó világnézet, amely a számos társadalmi osztály valamelyikének érdekeit kifejezi és önti koherens formába, mégpedig rejtett módon. ” Az egész társadalom meggyőzését szolgálja, különböző társadalmi osztályok motivációs rendszerének befolyásolása érdekében.10 A filozófiai értelmezés szerint ugyanakkor a szovjet ideológia nem is számítható ideológiának, mivel amíg egyrészt az ideológiák egyetemes világnézetek álcázott osztályérdekeit fejezik ki, addig a szovjet csak egy osztályérdek (a proletariátus) képviseletének igényét hangsúlyozza, amelynek helyébe valójában a párturalom mint öncél lép. Másrészt az ideológiák versenyben állnak egymással, ugyanakkor a szovjet ideológiának nem létezett vetélytársa, minden más gondolkodásformát kirekesztett. Emellett a szovjet ideológia nem akart meggyőzni sem; aki nem akart teljesen esélytelen lenni a rendszerében, annak egyszerűen el kellett fogadnia. Végül pedig érdektelenné vált a világnézeti koherencia is, mivel nem volt ellene kritika, így lazán egymáshoz szőtt hittételekből épülhetett fel a rendszere, amelyek ellentmondásba is 6 Idézi: Schlett, 1982. 95. o. 7 Gyurgyák (szerk.), 2003. 317.o. 8 Schlett, 1982.96. o. 9 Arendt, 1992. 588. o. 10 FehÉR-Heller-MÁRKUS, 1991.275. o.
