Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
KISS ANITA igazán nehéz a feladatra alkalmas nemest találni. A főispán végül Sőtér Gábort nevezte ki, mondván, ő legalább ottani birtokos.87 A jelölt személyre nézve kizáró ok lehetett, ha másik hivatalt is viselt. Általános jellemző volt a korszak elején a kettős, sőt többes hivatalviselés, elsősorban a professzionális hivatalnokoknál, legtöbbször a jegyzők esetében.88 A Helytartótanács 1748-as rendelete azonban azt bizonyítja, hogy ez a szokás nem tűnt el a század közepére sem.89 Több szempontból is kirívó Imre János esete, amikor a nádor maga lépett közbe,90 hiszen a közgyűlést azt megelőzően sem kellő rendszerességgel látogató másodalispán, miután megválasztották Bács megye alispánjává elköltözött Bajára, és végleg elhanyagolta hivatalát.91 A megye azonban azt jelentette, hogy Imre János nem hajlandó egyedül lemondani, így azt ajánlották a nádornak, hogy - márcsak a megye jogainak fenntartása érdekében is - rendeljen el teljes tisztújítást és előtte búcsúzószéket.92 A nádor válaszában egyértelművé tette, kitart „kérése” mellett, és biztosak lehetnek benne, tudja, mikor kell tisztújítást elrendelnie, és amint az ország ügyei engedik, meg is teszi azt. A jegyzőkönyv szövege szerint a másodalispánt végül Grassalkovich és Csuzy István, a váci püspök titkára „beszélte rá” a lemondásra.9’ A tisztviselők nem állhatták földesurak szolgálatában sem, tehát nem lehettek senkinek lekötelezettjei.94 1725-ben Pásztory Imrét választották újra jegyzővé, ő ezt azonban, mivel Koháry István országbíró jószágigazgatója lett, összeférhetetlenségre hivatkozva nem fogadta el. A megye ekkor megírta a nádornak, hogy szeretnék megtartani Pásztoryt, de ha a következő közgyűlésen a jószágigazgatóságról és a csongrádi alispánságról(l) le nem mond, Nedeczky Józsefet nevezik ki.95 Ezzel ellentétben, amikor 1726. május 13-án Kligl Lipót ráckevei provizort választották adószedővé, „földesura” engedélyéhez kötötték a megerősítést, ami nem meglepő, hiszen nem kisebb emberről, mint Savoyai Jenő hercegről volt szó.96 87,,dominum Gábrielem Sőtér in dicto processu saltern possessionatum hisce nomino. ” PML IV. l-a. XVI. kötet, 376. o. 88 Ember, 47. o. 89 PML IV. l-a. XXI. kötet, 951. o. A jelentés szerint Pest megyében ekkorra már nem volt ilyen hivatalnok. 90 PML IV. l-a. XII. kötet, 251-253. o. 91 így fordulhatott elő 1719-ben, hogy amíg az első alispán és a jegyző követségben Bécsben járt, a közgyűlésen nem a másodalispán, hanem az első járás szolgabírája elnökölt mint helyettes (pro nuncsubordinatus vicecomes). PML IV. l-a. XII. kötet, 178. o. 92 „pro manutentione quoque authoritatis Inclyti Universität is. ” PML IV. l-a. XII. kötet, 283. o. 93 PML IV. l-a. XII. kötet, 320-322. o. Érdemei elismeréseként 150 forintot is kapott. 94 1 72 3. évi 56. te. 95 PML IV. l-a. XV. kötet, 42. o. 96 A hozzájárulást meg is kapták (PML IV. l-a. XIII. kötet, 347-348. o.), később azonban Kligl mégis lemondott. (PML IV. l-a. XIII. kötet, 494-A95. o.) Ennek hátterében az is állhat, hogy a herceg a kettős hivatalviseléshez belegyezését adta ugyan, de kilátásba helyezte, hogy ameny- nyiben a jövőben úgy látja jónak, prefektusként nem alkalmazza tovább. 21
