Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
A legtöbb tisztviselő maga köszönt le, ha új hivatalt nyert el,97 egyébként a lemondás csak öregség vagy betegség esetében volt szokásos. A tisztviselők leváltására valóban csak ritkán kerülhetett sor. 1744-ben, amikor Tóth György solti hadbiztos ellen a helyi lakosok panaszkodtak, még azzal oldották meg a kérdést, hogy Kecskemétre helyezték át,9S 1747-ben azonban két hadbiztost is elbocsátottak. Ez utóbbi magyarázata lehet, hogy ha nem is hagyományos, de mégis az adminisztrátor jelenlétében tartott tisztújító közgyűlésen történt az eset, valamint az is árulkodó, hogy Felder József elmozdítását a váci püspök külön is megköszönte.99 A Jelöltállításnak” különös eseteivel is találkozhatunk, például 1749-ben, amikor először is Szlatinyi Ferenc kérését olvasták fel, miszerint elhunyt apja, Szlatinyi Gábor helyébe a megye mint fizetett esküdtet alkalmazza.100 Később pedig a váci hadbiztosi állásra Újfalussy Jánost atyja hosszas megyebeli szolgálatára tekintettel nevezték ki.101 Bár alsóbb tisztviselőkről van szó, de ebből a két esetből is látható, hogy Pest megyében is megfigyelhető a hivatalviselés „öröklődése”, a tisztviselő családok, valamint azok vagyoni helyzetének feltérképezése azonban további kutatásokat igényel, és mindez természetesen csak egy bővebb korszakhatár kijelölésével valósítható meg. A tisztújító közgyűlések bármilyen formálisak voltak is, fontosságukat, vagyis legitimációs érvényüket jelzi, hogy a tisztújítások közötti időszakban megüresedett főbb állásokat (alispánok, szolgabírák, jegyző és perceptor) mindig csak ideiglenes kinevezéssel töltötték be. Ezekben az esetekben különösen érdekes megfigyelni, hogy a megye vagy a főispán jelölt-e az egyes posztokra. Ugyanis amíg a tisztújítások jegyzőkönyveiből nem derül ki, hogy előzetesen egyeztettek-e (és ha igen, hogyan) a jelöltekről,102 az ilyen esetekben kelt levelek ezt egyértelművé teszik. Azt találjuk, hogy általában a megye által „elvárt” személyek kerültek ki győztesen, de az alábbi eset külön említést érdemel. Az 1722. december 30-ai közgyűlésen a nádor két levelét olvasták fel.103 Az elsőben (1722. december 10-ei dátummal) négy jelöltet állított a néhai Zlinszky Imre kecskeméti szolgabíró pótlására, a megyére bízva a választást: Benyiczky Tamást, Huszár Istvánt, Jeszenszky Mihályt és Simonyi Ferencet. 1722. november 15-ei, tehát korábbi keltezésű levelében pedig ideiglenesen Jeszenszky Mihályt nevezte ki, megjegyezve, hogy bár Jeszenszky nem birtokos még a megyében,104 de kvalitásai alkalmassá teszik a posztra. PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA (1715-1750) _____________ 9 ' 1746-ban Kászonyi József szolgabíró azért mondott le, mert Arad megyei alispánná választották. PML IV. 1-a. XX. kötet, 689. o. 98 Igaz, hozzátették, hogy az addigi kihallgatások alapján a panaszokat nem tartják megalapozottnak, és maga a hadbiztos is ártatlannak vallotta magát. PML. IV. 1-a. XX. kötet, 441. o. 99 PML IV. 1-a. XX. kötet, 849. o. 100 A kérésnek eleget is tettek. PML IV. 1-a. XXI. kötet, 26. o. 1111 Minden bizonnyal Újfalussy Tóbiásról van szó. PML. IV. 1-a. XXL kötet, 40. o. 1112 Ezt említi szokásként Meznerics, 14. o. és Eckhart, 269. o. 103 PML IV. 1-a. XII. kötet, 783-785. o. 104 Ezt az 1723. évi 56. te. a megyei tisztviselőkre nézve előírja. 22
