Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)

1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)

KISS ANITA

Az ügyben a jegyzőkönyv leírása szerint hosszas tanakodás után szavazásra került sor,105 amelynek eredményeként a nádor első jelöltje, Jeszenszky, valamint Huszár István is azonos számú (mindösszesen 3-3) szavazatot kapott. Másnap Szeleczky Márton első alispán döntő szavazatával Huszár Istvánt választották meg.106

1723. február 25-én azonban felolvasták a nádor felháborodott levelét, amelyben közölte, miszerint tudomására jutott, hogy ugyan a választás során a két jelölt azonos szavazatot kapott, de a „a compossessorok és domíniumok potioritássa", vagyis a tekintélyes földesurak Jeszenszkyre szavaztak, így a szokások értelmében őt kellett volna megválasztaniuk."1' Ezért Huszár leváltását követelte, amit a megye meg is tett, és a nádor eredeti jelöltjét, Jeszenszky Mihályt eskették fel szolgabírónak.108

Ennek alapján elmondható, s nem is csodálkozhatunk rajta, hogy a nádorfőispán bármilyen poszton el tudta helyezni a „saját emberét” a megye ellenében, ha akarta - de az említett eset valóban csak egy, a szabályt erősítő kivétel, amelynek hátterében bizonyosan személyes kapcsolatok álltak.

Jellemzőbb lehetett az a példa, amely Lotharingiai Ferenc főispánságának idejére esett.1,19 1735. július 18-án, miután felolvasták Nedeczky József másodalispán leköszönő levelét,"0 a közgyűlés levelet írt a főispánnak, hogy amint az a többi tisztviselő esetében szokás, engedje meg, hogy a másodalispáni tisztre is jelölhessenek."1

5

..... tandem ad votorum collectionem perventum est." PML IV. 1-a. XII. kötet, 785. o.

A

mint azt már korábban említettük, a korszakban ez az egyetlen eset, amikor biztos tudomásunk van fejenkénti szavazásról.

106 PML IV. 1-a. XII. kötet, 787. o.

107 „ ... az compossessoroknak és domíniumoknak potioritássa mind az által Jeszenszky uramra votizálván törvény és szokás szerént is ex potioritate votisantium, dignitate preeminentia et compossessione quoque potiorum, eő kegyelmére illett volna szállanyi az conclusorium votumnak. ” PML IV. 1-a. XII. kötet, 796. o.

108 PML IV. 1-a. XII. kötet, 795-796. o. Jeszenszky Mihályt előbb helyettesíteni kellett (PML IV. 1- a. XIII. kötet, 329-333. o.), 1727-ben pedig végleg lemondott rossz egészségi állapota miatt (PML IV. 1-a. XIII. kötet, 679. o.). Később azonban még egyszer feltűnt: 1731-ben a nádor az elhunyt másodalispán helyére nevezte ki, mindenféle jelölés nélkül (PML IV. 1-a. XV. kötet, 353. o.). Ami a dolgok ilyen szerencsétlen alakulása miatt állástalanná vált Huszár Istvánt illeti, a nádor - minden bizonnyal a megye előzetes kérelmére - 1723 júliusában az akkoriban betöltetlen föhadbiztosi tisztet „újította fel” a számára („mink is akarván eő kegyelmét a minapi változása után conservalni. ” [PML IV. 1-a. XII. kötet, 863. o.]), végül pedig másodalispánként fejezte be hivatali karrierjét.

109 A tisztújítások közötti legnagyobb hiátus (1733-1742) is szinte pontosan egybeesik az ő hivatali működésével. Ez még akkor is szembetűnő, ha elismerjük, hogy a leginkább 1739— 1740 között pusztító pestisjárvány, majd az 1741. évi országgyűlés időtartama alatt erre valóban nem volt alkalmas időpont. 1740-ben a Helytartótanács is leiratban érdeklődött a megyétől afelől, hogy mikor tartottak legutoljára tisztújítást. A közgyűlés mindenféle indoklás nélkül közölte az 1733. november 9-ei dátumot. PML IV. I-a. XIX. kötet, 167. o.

110 PML IV. 1-a. XVI. kötet, 611-613. o.

111 „ac insimul cum omnimoda submissione perscribetur suae serenitati, ut cum hactenus haecce universitas occurrente unius aut alterius officii vacantia in ejusmodi officii idoneum subjectum ipsamet surrogaverit, dignaretur sua serenitas nunc quoque gratiose admittere, ut universitas in prescitum vacans officium idoneum subjectum surrogare valeat. ’’ PML IV. 1-a. XVI. kötet, 609-610. o. A megye egy 1733-as statútumra utal. PML IV. 1-a. XVI. kötet, 176. o.

23