Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
1. Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye archontológiája (1715–1750)
Kérésüknek a főispán eleget is tett,112 majd végül - a megye által első helyen jelölt - Zlinszky Jánost nevezte ki, aki az 1735. szeptember 26-ai közgyűlésen tette le az esküt.113 A megyei autonómia három vizsgált területe közül a tisztviselők megválasztásának joga lehetett a megye számára a legfontosabb kiváltság, hiszen végeredményben ez szavatolhatta a megyei nemesek érdekeinek képviseletét. Amint láttuk, ez a jog valóban érvényesülhetett, s az „újítás nélküli tisztújítások” gyakorlata is könnyen magyarázható, hiszen nemcsak az ügyvitel folytonosságát biztosította a sokszor évtizedeken keresztül szolgáló hivatalnokok tapasztalata, hanem hűségüket is garantálta a remény, hogy a megélhetést jelentő posztjukat utódaik örökölhetik. PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA (1715-1750) _____________ A megyei hivatal A megye mint hivatal működését a fentebbiek szerint országos törvények és megyei statútumok, de leginkább mégis a szokások határozták meg. A megyei tisztikar élén a közigazgatási ügyek valódi irányítója, és egyben a megye legfőbb képviselője,114 az alispán (vicecomes) állt. A tisztviselők részére minden valószínűség szerint egy 1711 és 1715 közötti tisztújítás alkalmával kiadott, általános érvényű statútum egyik pontja szerint az officiálisok tőle függtek, feléje engedelmességgel és tisztelettel tartoztak, s neki is tisztelettel kellett bánnia velük.115 A számos - bírói funkciójából is adódó — rá hámló feladatot egy idő után már nem tudta egyedül elvégezni, így még 1729-ben is tiltani kellett, hogy egy megyének több, azonos jogkörrel felruházott alispánja legyen.116 Pest-Pilis-Solt megyében már jóval a vizsgált korszak kezdete előtt megfigyelhető az első- és másodalispán (supremus et substitutus vicecomes) megkülönböztetése. Ugyan az idézett 1729. évi 15. törvény a megyére bízta a másodalispán jogkörének meghatározását,117 ennek gyakorlati megvalósulására nem találunk példát a jegyzőkönyvekben.118 Teljes bizonyossággal csak azt állíthatjuk, hogy 112 PML IV. 1-a. XVI. kötet, 671-672. o. 113 PML IV. 1-a. XVI. kötet, 703-704. o. 114 Ezért is érthető, hogy az országgyűléseken az egyik követ általában az alispán volt. 115 A tisztviselők részére minden valószínűség szerint egy 1711 és 1715 közötti tisztújítás alkalmával kiadott, általános érvényű statútum egyik pontja szerint az officiálisok tőle függtek, feléje engedelmességgel és tisztelettel tartoztak, s neki is tisztelettel kellett bánnia velük. Borosy, Közigazgatási, 396. reg. Ezt megerősítette és a másodalispánra is kiterjesztette az 1742. évi 19. statútum. PML IV. 92. 18. tétel, 11. f. recto. i u> J729 évi 15. te. „hogyjövőben minden megyének csak egy rendes alispánja legyen CJH. 117 „ ... a megye közönségének szabadságában álljon a szükséghez képest, annak (ti. az alispánnak) helyettest rendelni s hatáskörét szabályozni. ” 1729. évi 15. te. CJH. 118 Valószínűleg a szakirodalom is későbbi, inkább 19. századi példákra alapozva feltételezi, hogy az első- és másodalispán mindjárt a tisztújító közgyűlés után összeült és határozott a feladatok megosztásáról. Erre lásd: Meznerics, 9-10. o. Maga idézi ugyanott az 1843. évi első eljárási javaslatot azzal kapcsolatban, hogy az első alispán a polgári, a másodalispán pedig a büntető sedrián elnökölt. Ugyanezt a felosztást említi Ember Győző, hozzátéve, hogy a köz- igazgatási ügyekben inkább az első alispán szerepelt. Ember, 535. o. 24
