Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ... Egy női szerző azért méltatta a háborút, mert nyomában mindenhol „hirtelen előtörő szeretellángocskák” támadtak. Véleménye szerint az események következtében lehet megtapasztalni, hogy van szeretet az emberekben, ezen túl, még az a - a történések jellegét figyelembe véve meglehetősen bizarr - gondolat is olvasható írásában, hogy „ evvel egyidejűleg keletkezik lelkűnkben a nemesítő hit, hogy kevesebb lett a világon a gonoszság 70 Az újságok közlései alapján azonban nemcsak a társadalom alakult át, hanem az egyének szintén jobbá és nemesebbé váltak. A Váczi Hírlap szerint például eltűnt minden hitvány érzés, így a düh, a kicsinyeskedés, egymás megszólása.71 72 73 A jövőben, a harc lezárultával bekövetkező változások ecsetelése kapcsán, a háború vélt magas eszmei színezetének megfelelően egy utópisztikusnak nevezhető világot villantanak fel, mivel úgy hitték, hogy a győzelemmel sikerül helyreállítani a megbomlott rendet, illetve helyébe egy újat állítani. „Ezért érdemes élni, dolgozni, küzdeni, sőt meghalni is, ha tudjuk, hogy fáradozásunk, küzdelmünk, hulló verejtékünk és kiomló vérünk nyomán egy boldogabb jövő: egy új, szebb élet fakad”12', „a háború vihar, mely pusztít, hogy a pusztulás után új élet fakadjon’’13', „Igaz, hogy a küzdelem sok vérfolyásba és számtalan ifjúéletbe kerül, de ennek nyomában fog fakadni az igazi boldogság és fellendülés ”74 75; „a földet átitató vér egy boldogabb jövő pirkadása ”15 — hangoztatták. Mint a fejezet elején szó volt róla, az újságok nem riadtak vissza a negatívumoktól, de feltűnő, hogy az új világ születését milyen szervesen összekötötték a szenvedéssel és a borzalommal. Úgy tűnik, mintha itt a szerzők kompenzációként vagy egyfajta mitikus áldozatként elfogadhatónak, mi több egyenesen szükségesnek tartották volna a szenvedést. A magyarság jövőbeli sorsának vázolásáról sem felejtkeztek el, az elképzelések szerint országunknak az új világrendben nagy dicsőség jut majd osztályrészül: „ Magyarország szerepe ebben a nemzetközi konstellációban a legfényesebb világításban tűnik elénk. [...] Győzünk és akkor dicsőséges új korszak virrad a magyar nemzet géniuszára. ”76 77 Nem volt azonban egyértelmű, kialakult álláspont a háború utáni Magyarország helyzetével kapcsolatban. Ezt mutatja a Félegyházi Hírlap ingadozó irányvonala is. Valahol egy önálló államban reménykedtek, amennyiben jó teljesítünk a nagy próbán: „ Történelmi perceket élünk. Most válik el, hogy méltók vagyunk-e arra, hogy itt, a Duna medencéjében önálló nagyhatalmi államot alkossunk s védbástyája legyünk a nagy, világfenntartó germán civilizációnak, vagy pedig arra ítéltetünk, hogy a népek forgatagában elenyészünk, megsemmisüljünk, mint valami hulló csillag az egek éjsötét kárpitján. ”11 Máshol a Monarchián belül képzelték el hazánk további sorsát, megelégedve azzal, hogy a birodalom „súlypontja Magyarországra helyeződik át, vagy hogy nemzeti vívmányokat kapunk”'.78 70 Rákos Vidéke, 1914. szeptember 6. 71 Váczi Hírlap, 1914. augusztus 9. 72 Kiskőrös És Járása, 1914. július 5. 73 Abony, 1914. szeptember 13. 74 CzeglÉd, 1914. szeptember 6. 75 Váczi Közlöny, 1914. július 30. 76 Félegyházi Hírlap, 1914. augusztus 1. 77 Félegyházi Hírlap, 1914. augusztus 1. 78 Félegyházi Hírlap, 1914. augusztus 9. 122
