Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
ROCZE1 LÍVIA A magyarok és a németek A jövendő diadalt nemcsak az erkölcsi fölénynek, az igazság vezérelte küzdelemnek, valamint az isteni segítségnek tulajdonították, hanem a propagandisztikus hangvételű írásokban nagy hangsúlyt helyeztek a központi hatalmak erősségére, szilárdságára, illetve szükebben, a magyarság félelmetes hadi képességeire és ragyogó jellemvonásaira is. Ennek megfelelően csak dicsérő, elismerő szavakkal szóltak a magyar katonákról, azok kvalitásait a legmagasabbra értékelve. „Mi tudtuk, tudjuk, hogy a magyar katonának nincs és nem is volt párja sohasem. Tudjuk, hogy bátorság, halálmegvetés, hevesség nem hiányzik a mi fiaink leikéből, de jóleső tudat az, hogy most erről véres, súlyos bizonyítékot kaptunk"19 - írta a Gödöllő és Vidéke. „Akik ott lenn harcolnak Szerbia hegyei között mind valódi hősök a tisztektől le egész az utolsó közkatonáig. Hadseregünk halálmegvetése bámulatos. Egyes ezredek tízszerte nagyobb hadsereggel is szembeszállnak s a legnagyobb kitartással küzdenek. [...] Felvirágozva mennek a csatába, mintha csak esküvőre mennének. ”* 80 A Váczi Hírlap A magyar huszár a világ első katonája címmel közölt cikket. Eszerint a magyar katona „hajmeresztő, rettenthetetlen bátorsággal lovagol neki az ágyú torkának, az orosz gyalogság öldöklő fegyverének és legázol, levág minden ellenséget! Tisztjeik nem bírnak velük, mert kierőszakolja a magyar huszár a győzelmet, az a huszár, amelyik most ment át a vérkeresztségen, mert mióta felállították a magyar huszárezredeket, az orosz csatamezőkön most került először tűzbe. A világhíres kozák sereg pedig már amikor messziről megpillantja a magyar huszárt, ijedten kiált: - Jaj, magyarszki! és nincs többé olyan szeges kancsuka tisztjének kezében, mely bírna vele, fordít a lován és menekül. ”81 Tehát, ahogy azt a lapokban több helyen hangsúlyozták, a magyarok nagyszerű képességeit, bátorságát, harci tudását az ellenség is elismeri, ennek megfelelően félelemmel és rettenettel tekintenek ránk. Ám, sugallta a propaganda, nemcsak az ellenség, hanem szövetségeseink körében is példátlan hírre tettünk szert. Ennek megfelelően az egyik helyi lap arról elmélkedik, hogy Bécsben is, ahol eddig dühösen vagy legalábbis gúnyosan fogadták a magyar dolgokat, most örömtől eltelve magyar zászlókat aggatnak a házakra.82 Mindezzel a sajtó tulajdonképpen a dicső, idealizált történelmi múltunk új eljövetelét vizionálta: ,, Mintha legendás régi idők új erőre támadva visszatértek volna a múltak homályából: olyan héroszi tettekkel ékes, csodás erejű lelkesedéstől áthatott, minden idők között legfényesebb ragyogású napok következtek most ránk. ”83 „ Történelmi időket élünk. Mintha visszatérne e sok vérrel megszentelt földre - a diadalokban gazdag, dicsőséges múlt, amikor egy emberként küzdött a 19 Gödöllő és Vidéke, 1914. szeptember 13. 80 Félegyházi Hírlap, 1914. augusztus 1. 81 Váczi Hírlap, 1914. augusztus 30. 82 Gödöllő és Vidéke, 1914. október 25. 83 Félegyházi Hírlap, 1914. augusztus 9. 123
