Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
terjesztésével. „A kultúráért emeljük fel szavunkat. Ez a háború a kultúra háborúja a barbarizmus, a zsarnokság, a középkor ellen”56 57; „Az erő és kultúra öntudata viszi fiainkat a szomszédos ország határai felé. Nekik jutott a felemelő, magasztos feladat: megtisztítani a müveit nemzetek társaságát a gonosztevőktől, felszabadítani az izzó bizonytalanság és a szorongó aggodalom nyomása alól a lelkeket s megszerezni Európa népeinek a békés munkálkodás nélkülözhetetlen feltételét: az annyiszor megzavart nyugalmat”51— propagálták az újságokban. Ez az álláspont, a retorzió jogossága és a kultúra zászlóvivőjének szerepe alátámasztotta, hogy a magyarok által viselt háború igazságos, sőt, a seregek magának az igazságnak a védelméért küzdenek, mindez pedig, vélték, biztosítja Isten támogatását. „Egy percig sincs kétségem a hadjárat sikerében! A harc a mi részünkről védelmi harc és igazságos. S mert az Isten is igazságos, bízom az Istenben, a nemzetben és a hadseregben!" - fogalmazta meg tömören ezt az ideát Pest megye közgyűlésén az egyik felszólaló.58 A lapokban is sorjáztak a hasonló gondolatok: „Annyira igazságos az ügy, amiért küzdünk, hogy lehetetlen mással, mint győzelemmel végződnie”59 60; „A magyarok Istene meghallgatja az ö fiai imáját s mi győztesen, diadalmasan kerülünk ki ebből a háborúból, bárm ilyen rettenetes fordulatoktól legyen is annak folyása zavaros'*'1; „Ilyen lelkesedéssel, ilyen fegyverekkel és ilyen szent ügyben csak győzelemre lehet kilátás. [...] s nem tehetünk róla, hogy a kényszerűség arra vitt, hogy karddal, szuronnyal, ágyúval és golyóval kell megszerezniük az elégtételt, de győznünk kell, mert velünk az Isten, az igazság és a józan nemzetek elismerése. ”61 „LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ... __________ A háború pozitív következményei Bár az itt bemutatott szólamokat sokszor a parttalan lelkesedés uralja, kijelenthető, hogy nem jellemezte teljes elvakultság a sajtóorgánumokat. Még ha üdvözölték is a háborút, tisztában voltak annak kegyetlenségével és embertelenségével, ami az írásokban is megmutatkozik. Nem is lehetett másképp, hiszen a háború árnyoldalainak egy részét az otthonmaradtak is megtapasztalták, elég csak a szeretteiktől való elválásra gondolnunk. A Kiskun-Halas Helyi Értesítője című lap például így irt ezekről az érzésekről: „Lelkes hangulat emeli a szíveket, azonban e lendült, szép nemes hangulatba sokaknál, talán valamennyiünknél könnyek is vegyülnek, mert vajmi kevesen lehetnek e városban, akiknek nem kellene búcsúzkodniuk gyermekeiktől, testvéreiktől, jóbarátaiktól [...] A közös lelkesedésben is féltő szeretettel búcsúzunk most egymástól, akár itthon maradunk, akár megyünk. ”62 A hozzátartozók elvesztésén kívül az embereket igencsak hátrányosan érintette az élethelyzetük rosszabbodása is, amit többek 56 Gödöllő És Vidéke, 1914. augusztus 9. 57 Kiskőrös És Járása, 1914. július 5. 58 PML IV. 403-a. 1914. október 12. 59 Gödöllő És Vidéke, 1914. augusztus 23. 60 Félegyházi Hírlap, 1914. augusztus 9. 61 CzeglÉd, 1914. augusztus 16. 62 Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914. augusztus 5. 120
