Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012)
6. Rőczei Lívia: „Lelkesülve látjuk a régi ősi harcképesség újra való feltámadását” – első világháborús propaganda a Pest megyei sajtóban
nagyrészt - kivéve a szerbeket illetően - puhultak az éles propagandisztikus frázisok, de gondoskodtak arról, hogy áttételesen, példákkal vagy a szövegben elrejtett célzásokkal - felizzítsák és/vagy fenntartsák az idegenek iránti ellenszenvet. A lapok olvasói között élő internáltakról és a hadifoglyokról szóló negatív hangvételű beszámolók is hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenséges állampolgárokról rossz kép alakuljon ki. Bűnlajstromukon szerepelt többek között, hogy szinte uraskodnak,39 mértéktelenül vedelik az alkoholt,40 szerb dalokat játszatnak a kávéházakban, cinikusan és a nőkkel szemben arcátlanul viselkednek.41 Másrészt azonban, szintén a meggyőzés szándékával, helyt kaptak a nyugtató és csitító szólamok is. Néhol az idegenekkel szembeni lovagias és kulturált viselkedést tartják a magyarság jellemzőjének,42 vagy a példamutatásra serkentenek, hogy így befolyásolják az ellenséget. Az Abony című lap arról ír, hogy a magyarok példát mutathatnak az oroszoknak, kivívva a csodálatukat, akik hazajutván majd „más érzelmeket, más felfogásokat visznek magukkal”*3 A fellobbanó idegenellenesség lecsillapítására jó példa a Rákos és Vidéke című újságnak egy svájci tanárnővel kapcsolatos hozzáállása. A több mint 21 éve Rákos- szentmihályon élő franciatanárnő jogi képviselője útján hirdetést adott fel a helyi újságban, hogy közölje, ő nem francia, hanem svájci származású.44 A lap maga is kiállt a nő mellett, sőt, később az újságban született egy újabb cikk, ami a nála való nyelvtanulásra hívta fel az olvasóközönség figyelmét. Ebben leszögezték, hogy bár helyes a francia áruk bojkottja, „ ellenben abban, ha a műveltségünk fejlesztése érdekében idegen nyelveket tanulunk és gyermekeinket azokra oktattatjuk, nincsen hazafiatlanság ”.45 Ugyanígy mérsékletre intett az a bíró is, aki a tanárnő hirdetőtábláját megrongáló, illetve neki gyalázkodó levelet küldő suhancok ügyében ítélkezett. A tárgyaláson leszögezte, hogy, bár az angolok és a franciák rossz érzéseket táplálnak a magyarság iránt, ám a magyarok nem követhetik az ellenség elítélendő magatartását.46 47 48 A legjelentősebb pont, amely a háborús erőfeszítésekben való aktív részvétel élményét nyújtotta, a karitatív tevékenység volt, amely megnyilvánulhatott a hadbavo- nultak és az otthonmaradt családtagjaik, illetve később a hazatért betegek és rokkantak segélyezésében. „Az itthon maradiakra azonban egy nagy teher hárul; támogatni azokat, kik arra rászorulnak. 'A1 „Akinek két zsemlére jut az evés idején, az egyiket adja oda. Akinek két köntöse van, az egyiket ajándékozza el olyannak, akinek egy sem jut’A% - akár mottóul is szolgálhatnának ezek a mondatok. „LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ... __________ 3 9 VÁczi Hírlap, 1914. december 6. 40Czeglédi Közlöny, 1914. október 18. 41 Czeglédi Közlöny, 1914. december 20. 42 VÁczi Közlöny, 1914. augusztus 20. 43 Abony, 1914. augusztus 30. 44 Rákos Vidéke, 1914. augusztus 30. 45 Rákos Vidéke, 1914. szeptember 20. 46 Rákos Vidéke, 1915. január 24. 47 Erzsébetfalva És Környéke, 1914. július 30. 48 Rákos Vidéke, 1914. augusztus 9. 118
