Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
6. Balázs Gábor: Az erdészeti szakigazgatás Pest megyében 1944–1950 között
Szintén az erdészeti igazgatás közellátást szolgáló feladatai közé tartozott a bányafaszükséglet előteremtése. A Földművelésügyi Minisztérium 1948. február 3-án ezzel kapcsolatban írt levelet a MALLERD Központi Igazgatóságának. A Tárcaközi Szakbizottság 1948. január 12-én tartott ülése 350 000-400 000 m'-ben határozta meg az éves bányafa-szükségletet. A minisztérium levele rámutatott arra, hogy a hiányzó 80 000-130 000 irr bányafamennyiség a szénbányászatban igen nagy gondot jelent, ami súlyosan sértette az ország gazdasági érdekeit. Az állami alárendelt erdőfelügyelőségeket ezért utasította, hogy kerületeikben az összes erdőtulajdonos bányafatermelését fokozottan ellenőrizzék, az esetleges mulasztásokat pedig haladéktalanul jelentsék.67 AZ ERDÉSZETI SZAKIGAZGA TÁS PEST MEG YÉBEN... _____________________________ E rdőrendészeti iigvek Pest megyében Ebben az ügykörben a 12 130/1945. M.E. számú rendelet értelmében első fokon a törvényhatóság közigazgatási bizottságának mező- és erdőgazdálkodási albizottsága és az állami erdőfelügyelőség, másodfokon pedig a szakminiszter járt el.68 Erdőrendészeti ügyekkel azonban a megyei igazgatás majdnem minden területén találkozhatunk. Egy alispáni jelentés, amely 1946. április 11-én hangzott el a vármegyei közigazgatási bizottság, panaszolta, hogy kivágták az út menti fákat, majd beszámolt arról is, hogy intézkedés történt a további kivágások megakadályozására. A bizottság tagjai ezt helyeselték, csupán a szükséges karhatalom kirendelésének fontosságára hívták fel a figyelmet. Az ülésről készült jegyzőkönyv leszögezte, a hiányzó fákat csemeték ültetésével lehet pótolni, ami azért volt sürgető feladat, mert ha több esztendőn keresztül száraz nyár lesz, és a fákat nem pótolják, borzasztó károkat szenvedhetnek, különösen a homokos vidékek. Ebergényi Samu főerdőtanácsos szerint a szélfogó fásítás és az alföldi fásítás kérdésében az erdő felügyelőség jelentős erőfeszítéseket tett. A maguk részéről mindent megtettek, hogy a fásításokat megőrizzék, de rajtuk kívülálló okokból, elsősorban azért, mert nem volt megfelelő fegyveres szervezetük, a feladataikat nagyon nehezen tudták ellátni. Ehhez a rendőrség támogatását kérte. Munkájuk keretében folyamatosan világosították fel a községeket, hogy ezek az erdőirtások 20-80 esztendőre hatnak ki, és kérték a lakosságot, hogy ezeket a fásításokat oltalmazzák meg. A homokfúvás veszélye elsősorban a mezőgazdaságot fenyegeti - szögezte le a főerdőtanácsos a közigazgatási bizottság ülésén -, ezért ha ilyen az erdészeti igazgatási szervek tudomására jut, azonnal intézkedjenek, a fasorokat pótolják. Az állami csemetekertből abban az évben is kiutaltak jelentékeny mennyiségű husángot. Ezzel kapcsolatban kérte az észak- és délpestvánnegyei főkapitányságokat, utasítsák az alárendelt közegeiket azok hathatósabb védelmére.69 Az erdészeti alkalmazottak fegyverviselésének kérdése folyamatosan foglalkoztatta az erdészeti igazgatásban érintett szerveket. A vármegyei közigazgatási bizottság 1946. július 1-jén 1251/1946. kb. szám alatt arról rendelkezett, hogy a bizottság a Buda" PML XXIV. 231. 110/1948. “Pataky, 301. o. m PML XXI. I l-a. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának iratai. Ölési jegyzőkönyvek. (1945-1950) 1946. április 11. 172
