Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
6. Balázs Gábor: Az erdészeti szakigazgatás Pest megyében 1944–1950 között
pesti Magyar Állami Erdőfelügyelőség javaslatára és vele egyetértésben felteijesztést tegyen a belügyminiszterhez. Ebben a bizottság arra kérte a minisztert, hogy. figyelemmel az erdők faállományára és egyéb javakra, a 7150/1946. M.E. számú rendelet alapján az erdészeti szakszemélyzetet is mentesítse a fegyverleadás kötelezettsége alól. Indoklásként a bizottság felterjesztése azt hangsúlyozta, hogy az erdészeti szakszemélyzet az 1935. évi IV. te. 53. § (1) bekezdése szerint közbiztonsági közegnek minősült; ugyanezen törvény 51. ij-a értelmében az erdők védelmére külön hatósági esküt is tett. Az erdőtörvény 50. ij-a szerint a természeti szolgálatra egyébként is csak erkölcsileg megbízható egyén volt alkalmazható. Az erdészeti szakszemélyzet tehát nemcsak saját személyi biztonsága, de az esetleg támadó fél testi épsége érdekében is ,, feltétlenül golyós fegyverviselésre van ráutalva''. Végül arra hivta fel a miniszter figyelmét, hogy az erdők a lakott területektől, tehát a községekben működő államrendörség munkaterületétől távol feküdtek. 70 A Pest Megyei Közigazgatási Bizottság 1946. július 11-ei ülésén Ebergényi Samu föerdőtanácsos ismét felhozta az erdészeti alkalmazottak fegyverviselésének ügyét. O ekkor azzal én eit, hogy az erdészeti szakközegek az államrendőrség munkáját egészítik ki, sőt az erdészeti védőőrség a mezőörséget is hivatva volt támogatni. 1 Néhány hónappal később, 1946. szeptember 14-én érkezett meg a Belügyminisztérium (BM) levele a vármegyei alispánnak, amelyben arról tájékoztatták, hogy a fegyvertartási engedélyt az erdészeti szakszemélyzet tagjai részére csak külön-külön benyújtott és a rendelet értelmében megfelelően felszerelt kérelemre tudnak kiállítani. Az érintettek a kérelmet a megfelelő rendőrhatóságon keresztül nyújthatták be, amelyeket a minisztérium egyedileg bírált később el.72 * * * A belügyminiszternek végül a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál sikerült elérnie, hogy az ilyen irányú kérelmeket az ellenőrző bizottság soron kívül tárgyalja le. Ezért felhívta a felügyelőségeket arra, hogy a 267 500/1946. számú B.M. rendelet 3. Íjában előírt kérvényeket az erdőfelügyelöség minden egyes fegyvertartási engedéllyel nem bíró alkalmazottjától kérje be. A kérvényező lakóhelye szerint illetékes 1. fokú rendőrhatósággal kellett a politikai megbízhatóságot igazoló záradékot az iratra rávezetni, majd a záradékolt kérvényeket mielőbb a földművelésügyi miniszter elé terjeszteni. Az üzemi erdőgazdasági személyzet fegyverviselési engedélyének kieszközlése érdekében a MÁLLERD központi igazgatósága az erdőigazgatóság útján intézkedett.77 Az erdészeti szakigazgatás számára tehát jelentős feladatot jelentett a rendészeti ügyek intézése. Az állami erdőfelügyelöség 1949. február 26-án levelet intézett az Földművelésügyi Minisztériumhoz, amelyben a tudomására jutott erdészeti kihágásokat jelentette. Ebből értesülünk többek között arról is, hogy a felügyelőség 1948-ban 4232 erdei kihágásról kapott jelentést, erdőrendészeti áthágás pedig 6 volt. A kihágásokról 1949-re vonatkozóan nem rendelkezett adatokkal, áthágási eljárás pedig 116 volt. A _____________________________________________________________________BALÁZS GÁBOR 7 0 PML XXIV. 231.251/1946. 71 PML XXI. I I-a. 1946. július II. A BM a megyei Közigazgatási Bizottság 1251 /1946. számú átiratára hivatkozva értesítette az, alispánt. A levélben a 267 500/1946. B.M. számú rendeletre hivatkozott. PML XXI. 4-b. 45311/1946. A Földmívelésügyi Minisztérium 1946. szeptember 21-én kelt levele az erdőfelügyelöségeknek. PML XXIV. 231.251/1946. 173
