Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
5. Héjjas Pál: Kosáry Domokos a Pest Megyei Levéltárban
KOSARY DOMOKOS A PEST MEGYEI LEVÉLTÁRBAN befejezése végleg elmarad.4 * * * * 46 A magyar történelem forrásairól és irodalmáról készülő bibliográfiája ezzel szemben nagy munkaidő ráfordítással tovább készült. Ebben az évben az állami felügyelet alatt álló egyházi levéltárak - Sárospatak, Pannonhalma - anyagának helyszínen történő tanulmányozására került sor, mivel a rendelkezésre álló alapleltárakból, fondjegyzékekből nem lehetett minden kérdésre választ kapni, miközben tudható volt, hogy az ott őrzött iratok fontos adatokat tartalmaznak. A bibliográfia munkálatai a későbbi években tovább folytak, azt követően is, hogy Kosáry 1966-ban kivált a Pest Megyei Levéltár kötelékéből. A levéltárban lévő toronyszobájából azonban nem költözött ki, még két évig itt folytatta tudományos tevékenységét. Sőt, miután átkerült a Történettudományi Intézetbe, a levéltárban nem foglalta el senki a szobáját, az továbbra is az ő számára lett fenntartva, ahová visszajárhatott dolgozni. A Pest Megyei Levéltár sokat nyert azzal, hogy Kosáryt munkatársának tudhatta. Neki köszönhető, hogy a levéltár feudális kori iratainak rendezése a hatvanas években megtörtént, illetve a korábbi rendezések felülvizsgálatára is sor kerülhetett. Kosáry személyében egy nagyon nagy műveltségű, franciául, angolul, latinul és németül kitűnően tudó, gyorsan és pontosan dolgozó levéltárost nyert az intézmény. Többnyire a 18- 19. századi iratok közül a megyei közgyűlési anyag értékes kútfőinek (Acta nobilitaria; Acta religio fundationalia; Acta urbarialia; Acta politica miscellanea stb.) rendezését végezte. Ebben volt segítségére az akkor érettségizett Szakály Ferenc „segédmunkaerő”. Szakály talán itt jegyezte el végleg magát a történettudománnyal, s lett a szakma egyik méltán nagyra tartott képviselője. Kosáryra a megyei levéltár nem csak a fentebb említett, megszokott levéltári feladatok elvégzésénél számított.47 Egy 1962 májusában készített káderfejlesztési tervben belső levéltári továbbképzés keretében egyes tantárgyak oktatására akarták felkérni, megemlítve, hogy nem lenne célszerű minden levéltári munkába (pl. külső szervek ellenőrzése) beállítani. A rendezési és leltározási munkákból való kivonását viszont nem tervezték, mert az „káros egyoldalúságot idézne e/o”.48 Saját bevallása szerint Kosáry is úgy vélte, hogy a levéltári anyaggal való közvetlen kapcsolata (pl. a conscriptiok cédulázása) hasznára vált a forrásanyag jobb megismerésében. Korábbi bibliográfiai munkái miatt a magyar történelem nyomtatott forrásairól már széles áttekintéssel rendelkezett, mégis „az élmény erejével hatott reá a levéltári anyag gazdagsága, sokszínűsége és valósággal kimeríthetetlen volta ”.49 Egy róla készült jellemzésben a levéltár igazgatója azt írta, hogy megbízhatóan és gyorsan dolgozik, de 4I’ A tervezett tonnában nem is jeleni meg a kiadvány, de a kutatása során feltárt adatokat a professzor felhasználta később egyéb munkáinál. 4 Pest megyei tartózkodása alatt időnként az is előfordult, hogy történelmi ismereteire, nyelvtudására a megyei tanács vezetőinek volt szüksége. Külföldi látogatók számára összefoglalókat készíttettek vele, amit ö készségesen meg is tett. w PML XXVI. 1002. 5/1962. biz. Ugyanitt olvasható, hogy a tervek szerint egyik „kiváló képességű" levéltári őrt Szakály Ferencet 1962 őszén katonai szolgálatra viszik, majd ezt követően kötelezik arra, hogy 1964-től történelem szakon tanári oklevelet szerezzen, és így az 1969-ben nyugdíjba menő Wellmann Imre helyére átminősíthető lesz. Nem így történt, Szakály Ferenc a későbbi akadémikus mesze túlteljesítette a káderfejlesztési terveket. 49 PML XXVI. 1002. 5/1962. biz. 138
