Tanulmányok Pest megye múltjából III. - Pest Megye Múltjából 14. (Budapest, 2009)
4. Gaáné Barcs Eszter: Adalékok Pest megye 1915–1919 közötti járványainak történetéhez
A tiszti főorvos tehát a megyei közegészségügy ellenőre, a másodfokú köz- igazgatási hatáság közegészségügyi szakértőjeként, az alispán nevében gyakorolja a felügyeleti és igazgatási jogkört a közegészségügy területén."1 1886-ig a tiszti főorvost a törvényhatósági közegészségügyi bizottság előzetes meghallgatásával a közigazgatási bizottság viszonylagos szótöbbséggel 6 évre választotta. Ezt követően azonban a szakmai körök várakozásának megfelelően az 1886. évi XXI., a törvényhatóságokról szóló törvénycikk a járási és kerületi orvosokkal együtt kiemelte a választott tisztviselők sorából a tiszti főorvost, és a főispán nevezte ki élethossziglan az általa erre alkalmasnak tartott személyt." Tisztviselő az lehetett, aki betöltötte 22. életévét, magyar állampolgár, se csőd, se bűnvádi kereset, se büntetés alatt nincs, se becstelenítö bűntettek miatt elítélve nem volt. Megválasztott tisztviselőként a következő esküt tették le: ,,En N. N. esküszöm, hogy a királyhoz Ilii leszek, az ország töményeit megtűrtöm, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem . . . hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem és a hivatali titkot megőrzőm. Isten engem úgy segédjén. "* 22 * _____________________________________________________________________GAALNÉ BARCS ESZTER A közegészségügyi jelentések mint a közegészségügy forrásai A Bizonyítványok és vélemények című kötetekben többek között közegészségügyi jelentések is vannak. A könyvek tartalmaznak továbbá alispánhoz írt felterjesztéseket, a tiszti főorvos véleményezéseit a gyógyszertárak felügyelete kapcsán, illetve a feladatköréhez tartozó ügyekben tett beszámolóit, valamint munka- és harcképtelenség bizonyításait. A kötetben megtalálhatjuk a tiszti főorvos által kiadott iratoknak - tehát a közegészségügyi jelentéseknek is a fogalmazványait.24 A közegészségügyi jelentéseket a törvényi előírásnak megfelelően havonta és negyedévente terjesztette a vármegye tiszti főorvosa a közigazgatási bizottság elé.2> A havi jelentéseket általában a következő hónap 2. és 23. napja között tették meg, de a jelentések zömét még a hónap első felében leadták. A jelentések egységes mintára készültek. A közigazgatási bizottság megszólítása után (,,Van szerencsém a közigazgatási bizottságnak jelenteni hogy...") tartalmazzák a betegség nevét, elteijedési helyét, az esetek számát; a megbetegedési esetek kapcsán, hogy hányán haltak meg, hányán szorulnak ápolásra, illetve hány ember gyógyult meg. Ezenkívül részletesen leírják, hogy miképpen védekeztek a járványok teijedése ellen, leítják a ’’ Kapronczay Károly: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének történetéből. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Budapest, 2001.6 -7. o. 22 Pálvölgyi Balázs: A magyar közegészségügyi közigazgatás intézményrendszere (1867 1614). 2006. 27. o. http: -. www.ajk.elte.hu/TudomanyosProtll/kiadvanyok/elektronikus/themis/2003/P‘tóC3%AI lv%C3%B61gyi% 20Bal%C3%A1z.s%20disszert%C3%A1ci%C3%B3.pdf[2009. február 16.] 1 1886. évi XXI. törvénycikk a törvényhatóságokról. 86. ij 4 A közegészségügyi jelentések kiadmányai az, alispáni évnegyedes jelentések között (Pest Megyei Levéltár [PML] IV. 408-u. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai. Alispáni évnegyedes jelentések gyűjteménye [1612 1644]) szintén megtalálhatóak. Az. alispán ugyanis ezeket a jelentéseket vette többek között alapul beszámolóinak megírásához 1874. évi XVI. törvénycikk 162. § 109
