Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.
HEJ J AS PAL az emberek, hogy e szerencsétleneket, kiket valóságos páriasorsra kárhoztattak, én igenis katonáknak és embereknek tekintem.' Kállay miniszterelnök osztotta honvédelmi minisztere nézetét a munkaszolgálatosokkal kapcsolatban. Helyeselte azokat az intézkedéseket, amelyeket a visszaélések ellen hozott, és megemlíti memoárjában, hogy a zsidók munkatáborokban való foglalkoztatását a magyar zsidóság hivatalos vezetői is helyeselték. Arra kérték a miniszterelnököt, hogy ne feszítse túl a húrt a németeknél, ,,mindent elviselnek ők, csak ne kerüljenek a németek kezébe. " Nagy Vilmos a minisztersége kezdetén megszüntette a „SAS" behívókat, helyette a korosztályok szerinti behívások rendszerét vezettette be, a munkaszolgálatosokkal szemben elharapódzott brutális bánásmóddal szemben pedig a Szolgálati Szabályzat előírásait alkalmaztatta. Az ugyanis kötelező volt a honvédség minden tagja számára, így az 1939. évi honvédelmi törvény által létrehozott munkásalakulatokra is. Ezen felül számos új szabályozást vezetett be, amelyek célja a munkásszázadok munkaképességének megóvásán túl az önkényeskedések felszámolása, a visszaélések megszüntetése volt. Ennek ellenőrzésére felállította a „zsidó munkaszolgálatosok felügyelője" szolgálati állást, amelynek ellátásával Rőder Jenő vezérőrnagyot bízta meg. Intézkedéseivel nemcsak a hazai szélsőségesek haragját zúdította magára, de a németekét is. Különösen azt követően, hogy nem járult hozzá a német tulajdonban lévő bori rézbányákba a németek által igényelt tízezer munkaszolgálatos átengedéséhez. Emlékiratában leírta, 51 hogy azért tagadta meg az emberek kiadását, mert egy vizsgálat megállapította, hogy a bányákban a németek szörnyű körülmények között dolgoztatták az embereket, valamint a magyar munkáskézre itthon is szükség volt. Akaratát a minisztertanács előtt is érvényre tudta juttatni, pedig még Kállay miniszterelnök is azon volt, hogy ne utasítsák el a németek kérését, ilyen kérdésben ne húzzanak velük ujjat. Lemondása után azonban újra elővették az ügyet, és az új honvédelmi miniszter 5 ^ hozzájárult a munkaszolgálatosok kiküldéséhez. Ekkor került a bori bányába többek között Radnóti Miklós, Kardos G. György, Lehel György, Keleti László, Nóti Károly. 53 A magyar frontalakulatok mellé rendelt munkásszázadok az embertelen körülmények és a kegyetlen bánásmód miatt sorra pusztultak el. A 2. hadsereg részére ezért 20 új századot kértek, de Nagy ehhez nem járult hozzá. A kérésre azt válaszolta, hogy „ oda, ahol nem tudják megbecsülni a munkáskezeket, ahol a sok munkásalakulatot 49 Nagybaczoni, 1947. 105. o. A könyv második kiadásában benne van az a párbeszéd, amelyei az egyik óvóhelyet építővel folytatott. Amikor a miniszter arról érdeklődött, hogy ez melyik század, azt a frappáns választ kapta, hogy „Alázatosan jelentem, ez a 20. század. " Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők 1938-1945. 2. kiadás. Budapest, 1986. 126. o. 5 " Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Ml. kötet. Budapest, 1991. 1. 149. o. 51 Erről az emlékiratának második, átdolgozott kiadásában ír. Nagybaczoni, 1986. 156-158. o. 52 Csatay Lajos vezérezredes (1886-1944). 0 kevésbé szállt szembe a német törekvésekkel, mint elődje, mégsem kerülhette el a letartóztatását a nyilas hatalomátvétel után. A nyilasok fogságában feleségével együtt öngyilkos lett 1944. november 21-én. 5 ' Szita Szabolcs: A munkaszolgálat Magyarországon 1939 1945. In: Hadtörténelmi Közlemények. 2004/3. szám. 837. o. (A német hadiipar rézszükségletének mintegy felét a bori rézbányákból biztosították.) 87
