Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.
HÉJ J AS PÁL Nagy katonatársai közül sokan hasonló módon végezték el az iskoláikat. A két világháború között a katonai akadémiák hallgatói között több mint 70% tanult államköltségen, vagy - az ugyancsak díjmentes - magánalapítványi helyeken. 13 Talán csak a papi pálya nyújtott hasonló továbbtanulási lehetőséget. Nagy Vilmos a Ludovika után, amit 1905-ben osztályelsőként végzett el, négyéves kiváló minősítésű csapatszolgálattal a háta mögött a vezérkari tiszteket képző bécsi Hadiiskolára került. Az első világháborúban vezérkari tisztként megfordult több harctéren, majd a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumba vezényelték. A Tanácsköztársaság idején - miként nagyon sok későbbi tábornoktársa 14 - a Vörös Hadseregben szolgált. 1919-ben, amikor a tisztikar sorsa bizonytalanná vált, nem esett kétségbe. Mindenféle munkát szívesen végzett, kertészkedett és még szakmát is tanult. 15 Később, miközben a katonai ranglétrán gyorsan lépdelt előre, 16 jutott ideje a tudományos munkára is. Az első világháborús tapasztalatait több tanulmányban dolgozta fel (Szerbiai hadjárat; Románia elleni hadjárat; A támadás; A Felvidék felszabadítása). Munkáin látszik kiváló felkészültsége, a hazai és a külföldi szakirodalom ismerete. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés 17 következtében visszacsatolt felvidéki területekre az akkor már altábornagy Nagy Vilmos parancsnoksága alatt lévő budapesti I. hadtest vonult be elsőként. Ennél is nagyobb megtiszteltetés érte két évvel később, amikor a második bécsi döntés 1S értelmében visszakerült Magyarországhoz Észak-Erdély. Az Erdélybe bevonuló magyar egységek az ő parancsnoksága alá tartoztak. Ekkor már az újonnan megszervezett 1. hadsereg élén állt gyalogsági tábornoki (vezérezredesi) rangban. 208 000 katona tartozott az 1. hadsereg állományába, s a katonák el voltak szánva, hogy szükség esetén - fegyverrel oldják meg az erdélyi kérdést. 19 Erre - szerencsénkre - nem került sor, és a csapatok néhány nap alatt megszállták a visszakapott területet. A román hadsereg jóval nagyobb és erősebb volt a magyarnál, Románia mégis engedni volt kénytelen, mert szorult külpolitikai helyzetbe került 1940 nyarán. Ugyanis Magyarországon kívül területi vitája támadt másik két szomszédjával, a Szovjetunióval és Bulgáriával is. Nekik is olyan területeket kellett visszaadnia, amelyekhez az első világháború után jutott, így Szovjetuniónak Besszarábiát és Észak-Bukovinát, Bulgáriának pedig Dél-Dobrudzsát. n Szakály,41.o. 14 A Horthy-rendszer ismertebb tábornokai közül néhány név, akik az 1919-es Vörös Hadseregben szolgáltak: Vörös János, Veress Lajos, Sztójay Döme, Werth Henrik, Szombathelyi Ferenc, Csatay Lajos, Bartha Károly, Beregly Károly, Náday István. Mindannyian vezérezredesek lettek, s közülük többen miniszteri, ill. Honvéd Vezérkar főnöke tisztséget is betöltöttek. 15 Felesége, Nagy Zelma nyilatkozta férje miniszteri kinevezése után egy lapnak - a Magyar Nők Lapjának - 1942 őszén, hogy 1919-ben, a bizonytalan jövő miatt Nagy Vilmos kitanulta a cipészmesterséget, olyan jól, hogy gyermekeik cipőit több ízben ő maga talpalta meg. 16 1905: hadnagy; 1910: főhadnagy; 1914: százados; 1919: őrnagy; 1921: alezredes; 1925: ezredes; 1934: tábornok; 1937: altábornagy; 1940: gyalogsági tábornok ( 194 1. július 29. után elnevezése vezérezredes). 17 Az első bécsi döntéssel a Felvidék és Kárpátalja déli sávja, mintegy 12 000 km 2 került vissza Magyarországhoz 1 058 000 lakossal, akiknek 86,5%-a magyar volt. Kárpátalja többi részét 1939 márciusában csatolták vissza Magyarországhoz ( Kb. 12 000 km 2 , 670 000 lakos, ebből 22,7% magyar). ,K A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án csatolta vissza Magyarországhoz Észak-Erdélyt, Székelyföldet és a Partium egy részét (Nagyváradtól északra). Több mint 43 000 km 2 terület került vissza 2 633 000 lakossal (5 1,4% volt magyar). 19 Ribbentrop szerint a német vezetés tartott attól, hogy a világháború kellős közepén két szövetségese „magánháborúba" kezd. Gosztonyi, 1990. 111. o. 79
