Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

3. HÉJJAS PÁL: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884–1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12.

MEGKÉSETT RIPORTNAGYBACZONI NAGY VILMOS... utólag sem vertük a látogatást, a magnótekercs pedig a levéltárba kerülve, több mint három évtizedig háborítatlanul pihent egy fiókban. Azzal a reménnyel adjuk át most az olvasóknak, hogy betekintést nyerhessenek egy megfáradt, sok szenvedésen átment, de az élet megpróbáltatásait bátran elviselő, becsületét minden helyzetben megőrző ember gondolataiba. Ember maradt a miniszteri bársonyszékben éppúgy, mint a börtönben is, ahová éppen az embersége juttatta. Méltósággal viselte azt a több évtizedes megaláztatást is, amelyben a háború után részesült. A beszélgetés kitűnő hangulatban folyt, s köszönhetően a házigazdánknak, nem nélkülözte a humoros epizódokat. Itt kell megemlítenem, hogy elhangzott néhány személyes jellegű megjegyzés is, és ezek egy része a szerkesztve közreadott riportban csak azért maradt bent, hogy visszaadjunk valamit a beszélgetés atmoszférájából. * Magyarország második világháborús történetének egyik drámai fejezetét írták, amikor nagybaczoni Nagy Vilmos nyugalmazott vezérezredes személyében olyan ember került a nagyon fontosnak számító honvédelmi miniszteri székbe, akit a pillanatnyi helyzetben mindegyik magyarországi politikai érdekcsoport elfogadott, még az akkori mércével jobboldalinak számító pártok is. Szakértelmét, politikai elkötelezettségét nem vonták kétségbe, s személye nemcsak Magyarországon volt elfogadható, de háborús szövetségeseink sem kifogásolták a kinevezését. Ez 1942 szeptemberében volt, akkor, amikor a magyar politikai elit többsége szerint a harctereken még nyerésre álltak a tengelyhatalmak, bár már megjelentek a jövőt illetően a baljós előjelek. Még évtizedekkel az események után is tart a vita, hogy az ország akkori vezetői helyes döntéseket hoztak-e a főbb kérdésekben, avagy korlátozott mozgásterük miatt - amit Magyarország gazdasági és katonai ereje, földrajzi fekvése és szomszédai politikai ambíciói határoltak be - legfeljebb a kisebb és a nagyobb rossz között választhattak. Ma már több országban hozzáférhetők és kutathatók

5 azok a dokumentumok, amelyek túlélték az elmúlt évtizedek viharait, háborúit, nem utolsó sorban rendszerváltozásait. Ezek az iratok ugyanis - elsősorban politikai okokból - nem kis veszélynek voltak kitéve. A háborút követő évtizedekben, úgy a külföldi, mint a hazai irattárakban és levéltárakban korlátokba ütköztek a korszak iránt érdeklődők, és csak egyes kiválasztott, a hatalom birtokosai számára politikailag teljesen megbízható kutatóknak volt lehetősége, hogy a titkosnak minősített dokumentumokba betekintsenek. De még ők sem kaptak meg mindent, még előlük is elzártak egyes iratokat. A szocialista országokban a szovjet rendszer bukásáig megjelent írásokat a „pártos igazság" jellemezte, s ha a véletlen folytán mégis átcsúszott a sokszoros szűrő ellenére néhány nem tetsző megállapítás vagy adat, a felelősök büntetést kaphattak. Miután a Szovjetunió a háborút követően megszállta Magyarországot, rövid idő elég volt a szovjet politikusoknak és magyarországi híveiknek, hogy a politikai és a gazdasági élet birtokba vétele után a tudomány és a kultúra területén is mindenkit kiiktassaA kelet-európai levéltárak egy részéről (román, orosz) e/. még ma sem mondható el. 76