Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

5. HALÁSZ CSILLA: Mozik Pest megyében 1950 és 1956 között

HALASZ CSILLA A filmkészítés így gyakorlatilag állami monopóliummá vált, minden fázisa a forgatókönyvírástól a filmforgalmazásig - a központi politika irányítása alá került. Ezt 1949-ben minisztériumi szinten is intézményesítették a Népművelési Minisztérium (NM) megalapításával,

11 így 1949 és 1956 között a filmgyártás ellenőrzésén túl a mozik - ugyanúgy, ahogy a kultúrotthonok, a könyvtárak, a kiállítások stb. - az új kultuszminisztérium, azon belül a Filmfőosztály irányítása alatt működtek. A filmgyártás területén a decentralizálás jegyében a filmgyártó vállalatból 1950-ben kivált a híradó-dokumentumfilm részleg, és Híradó- és Dokumentum Filmgyártó Vállalat néven önállósult, majd szintén külön megalakult a Szinkron Filmgyártó Vállalat. A Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat átvette a Magyar Filmforgalmazási Vállalat hatáskörét, majd 1953-ban Mozgóképforgalmazási Vállalattá alakult, a mozik közvetlen irányítására pedig megyénként önálló moziüzemi vállalatokat hoztak létre, amelyek 1955-től a helyi tanácsok irányítása alá tartoztak.

12 Politika és film Az adott korszakban a művészetnek nem volt olyan területe, amelybe a politika közvetlenül be ne avatkozott volna. A fejezet címe már utalt arra, hogy ezt a filmművészet sem kerülhette el. A film különösen előkelő helyet foglalt el az ötvenes évek magyar kultúrájában, nem feledve azt, az akkoriban mindenhol sűrűn hangoztatott és idézett lenini kinyilatkoztatást, mely szerint „az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film ". A mozgókép volt a leghatásosabb fegyver az eszmék terjesztésére, ugyanakkor a filmeken megjelenő világ jelenthette a művelődést és a szórakozást az emberek számára. A párt azonban elsődlegesen nem szórakoztatni akarta a nagyközönséget, hanem a képkockákon keresztül akart hatni tudatukra. A filmgyártás és -forgalmazás is egy célt szolgálhatott ténylegesen: terjeszteni a kultúra csatornáin át a kommunista ideológiát, illetve igazolni azok helyességét és mindenhatóságát; s ezen keresztül az emberekben kialakítani azt a pavlovi reflexet, hogy az ország vezetősége által hozott döntésekre azonnali tudomásulvétellel és lelkesedéssel reagáljanak. Ugyanakkor tudatosítani akarta azt is, hogy minden értük, a népért van, és nem volt soha jobb korszak az életükben. A művészet minden ága a szocialista realizmus szellemében alkotott, ez volt az egyetlen irányzat, amelyet hivatalosan követni lehetett, illetve kellett. A filmművészet területén is a szovjet film

13 állt példaként, amelynek célja elvileg a társadalmi " 1949. évi XV. tv. hozta létre a Népművelési Minisztériumot. 12

Nemes- Papp, 107-108. o. 13 Balázs Béla a Filmkultúra c. könyvében külön fejezetet szánt a szovjet film fogalmának. Véleménye szerint a szovjet film nem csupán földrajzi meghatározás, nemcsak a Szovjetunióban gyártott filmeket jelenti, hanem egyfajta stílust is. A szocializmus országában a filmgyártás nem kapitalista vállalkozás, a film nem csak kereskedelmi árucikk. ..Elengedhetetlen követelés, hogy a fűm egy eszme hordozója legyen. Ez a filmek általános stílusára rányomja a bélyeget [...]. A szovjet film legelső feladatának tekinti természetesen, hogy a szovjetunióbeli életet mutassa be a szovjet közönségnek, tehát olyan közönségnek szól. mely keresztülment a szociális forradalom tisztítótűzén, és immár nem ismeri az egocentrikus és elszigetelt magánéletet, sőt azt megérteni sem képes. A szovjet ember élete az egész társadalom életében folyik az 175