Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)
4. BALÁZS GÁBOR: A földigénylő bizottságok működése Pest megyében 1945–1947
BALÁZS GABOR elhárításában', a bonyolultabb ügyek megoldásához pedig „tudásukkal és tanácsaikkal lelkesen járuljanak hozzá ", 38 PPSK vármegye Földbirtokrendező Tanácsa 1945. június 15-én kiadott határoztában Gyál község megváltási tervét nem hagyta jóvá. A tanács leveléből képet kaphatunk a földosztást kísérő adminisztráció bonyolultságáról. Felhívta például a tanács a bizottság figyelmét arra, hogy a szabályszerűség és az áttekinthetőség érdekében a megváltandó és az elkobzandó birtokokat külön íven terjessze be. Leszögezte továbbá, hogy külön íven írandók össze az öt katasztrális holdon felüli, háborús nyerészkedés útján szerzett ingatlanok is. Külön volt jelölendő az is, hogy a birtokok mekkora része kerül megváltás alá, és végül az is, hogy a háborús okból történő elkobzások esetében mi az elkobzás pontos oka, tehát, hogy az adott ügyben volksbundista, nyilas vezető, esetleg hazaáruló birtokáról van-e szó. A földigénylők összeírási íveit közhírré tették, illetve közszemlére bocsátották, és azt a megfelelő fellebbezési idő letelte után a panaszokkal és az észrevételekkel együtt fel kellett terjeszteni. A birtokösszeírással kapcsolatosan elkészítették a felhasználási tervet is. Az elkobzásra vonatkozóan pontosan meg kellett jelölni az okokat, és ha ez nem volt lehetséges, akkor a bizottságnak lehetősége volt megkeresni bármely hatóságot, esetleg határozhatott a politikai rendőrség értesítéséről is. Pest megyében 1945 utolsó hónapjaiban - az alispáni évnegyedes jelentés tanúsága szerint - az elkobzott vagy megváltott ingatlanokhoz tartozó élő és holt gazdasági felszerelések leltározása majd juttatása került napirendre. J Az év végén pedig, a tél beálltával a bizottságok a hivatalba szorultak vissza. A fuvar- és személyi biztonság hiánya miatt a munkálatok helyszínére nem tudtak kiszállni, a gyors ügyintézéshez pedig ez elengedhetetlen lett volna. 41 Ha a földigénylő bizottságok működése során keletkezett iratokat vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy munkájuknak továbbra is az egyik legproblematikusabb pontja az írásbeli ügyintézés volt. Az elöljáróságokkal való súrlódások miatt sok esetben nem kaptak megfelelő, szakszerű, az írásbeli munkához értő tisztviselőket. Volt, hogy a bizottságok maguk alkalmaztak szerződéssel a feladatra megfelelőnek ítélt személyeket. Ilyen alkalmaztatási szerződés jött létre például 1946. február 12-én a Pilisi Földigénylő Bizottság elnöksége és az egyik pilisi lakos között. A földigénylő bizottság 1946. február l-jétől a földbirtokrendezés befejezéséig alkalmazta öt a felmerülő írásbeli teendők elvégzésére. Havi fizetését az alkalmazottaknak járó, az állami rendszerű XIII. fizetési osztálynak megfelelő összegben állapították meg, amit a mellékjárandóságok egészítettek ki. 42 A földreform második évének tavasza azonban már alapvetően más volt, mint az első. Ekkorra már a földigénylő bizottságok feladatai jelentős mértékben csökkentek. A legtöbb településen az elnök vagy a szűkebb bizottság konzultált az elkészült juttatási l * PMLXXI. 4-1, PPSK vm. alispánjának ir. Alispáni évnegyedes jelentések. 1945. április 1. június 30. 19. o. 39 PMLXXIV. 201-b. 698/2-1945." 40 PML XXI. 4-1. 1945. december. 8. o. 41 OL. OT 3264/229 558/1946 Közli: Donath Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon. Budapest, 1969. 230. o. 42 PML XVII. 532. Pilisi Földigénylő Bizottság iratai. Általános ügyek. 1946. 149
