Tanulmányok Pest megye múltjából II. - Pest Megye Múltjából 13. (Budapest, 2007)

1. SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: A veresegyházi plébánia településeinek demográfiai viszonyai 1731-ben

A VERESEGYHÁZI PLÉBÁNIA TELEPÜLÉSEINEK... ___ veresegyházi plébánia községeivel, vizsgálatukat magyarázza, hogy birtokosuk, a váci püspökség azonos. A közelebbről megvizsgált három falu közül Veresegyháza és Szada társbirtokosai a váci püspökség és a nagyváradi káptalan voltak, Kisszentmiklós tulajdonjoga 173 l-ben a Koháry, Grassalkovich és Révay család között oszlott meg, később az egész település a Grassalkovich Antal tulajdonába került. Községek 18. századi népesedéstörténeti vizsgálatai esetében tisztázni kell, hogy az adott települések a török uralom másfél évszázadában elnéptelenedtek-e. Jelen vizsgálat tárgyát képező falvak folyamatosan lakottak voltak. Mindössze a török elleni felszabadító háború éveiben került ki némelyikük az adólajstromokból, de ez sem jelentette automatikusan a települések tartós elnéptelenedését. A török elleni felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc dúlását követően a mindennapi élet másik fontos kérdését a protestánsok szabad vallásgyakorlatának korlátozása jelentette. A protestánsok által birtokolt templomok felmérése Vác környékén már 1700-ban megkezdődött.

6 A veresegyházi és szadai katolikusok református földijeik templomát 1719-ben kapták meg a plébánia újjászervezésekor, a protestáns lelkésznek Althan Mihály Frigyes püspök (1682 1734; 1718-tól váci püspök) utasítására távoznia kellett Veresegyházáról.

7 A református közösség ezt követően lelkipásztor nélkül maradt egészen 1784-ig.

8 A katolikus és református felekezethez tartozók között eleinte súlyos összetűzésekre is sor került: egy alkalommal a szentmisét bemutató plébánosra a feldühödött protestáns tömeg fejszével akarta rátörni az ajtót, és elüldözni öt a 1. A Pest megyei Alsópenc Kösd plébánia flliája volt (Vályi András: Magyarország leírása. I—III. kötet. Buda, 1796 1799. III. 47. o.), és a conscríptio animarwnok legtöbbször plébániánként készültek, tehát a leányegyház adatai szerepelhettek az anyaegyházban. 2. Alsópenc pusztával kapcsolatos népesedési adatok nem szerepelnek sem II. József népszámlálási összesítőiben, som Fényes Elek Magyarország geográfiai szótárában. 3. Alsópenc puszta nem szerepel a Habsburg Birodalom 1782 és 1785 közötti első katonai felmérésének térképén, az pedig valószínűtlen, hogy a térképről egy több száz lelkes település lemaradt volna. Az első katonai felmérés: Magyar Királyság. Arcanum, Budapest, 2006. 4. Alsópenc pusztának még 1820-ban is csupán 15 lakója volt, ezért meglehetősen valószínűtlen, hogy 1731-ben már 75 lakóval rendelkezett. Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840). VIII. számú melléklet a Váci járásra vonatkozó része. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. Kézirat megjelenés alatt.) Alsópenc mellett szóló érvek: 1. A nógrádi Penc község nem szerepel az 1715-ös és 1720-as regnikoláris adóösszeírásban, tehát ekkor még nem népesült be újra a török uralom után. A község betelepülésével kapcsolatban információink rendkívül szegények. 2. Az adatközlésben szereplő többi község a váci püspöki birtokok közé tartozott, de a nógrádi Pencnek kizárólag világi birtokosai voltak. E körülmények ismeretében megállapítható, hogy Petróci Sándor valószínűleg a Nógrád megyei Penccel kapcsolatos lélekszámadatokat közölte. 5 Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban. In: Pest megye múltjából. Budapest, 1965. 17. o. skk. 6 Pásztor Pál: Veresegyháza és Szada története. Szada, 1994. (a kézirat kelte 1952), 90. o. Itt meg kell jegyezni, hogy a veresegyházi templomot még a középkorban építették. A török uralom éveiben, amikor a falu lakossága áttért a református hitre, a protestáns közösség természetszerűen saját szertartásaihoz használta a templomot. A török kiűzése után a templomok birtoklása körüli viták főként a püspöki településeken voltak jelentősek. 7 Noha az. elemzett lélekösszeírás és a későbbi források jelentős része is az akatolikus jelzőt használja a protestánsok megnevezésére, de a plébánia história domtisa helvét hitvallású eretnekekről tesz említést. * Pásztor, 95. o. 10