Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PATAKI MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... amikor délután átvitte az elkészült patkókat, akkor kezdte sejteni, hogy az ott lévő fegyveresek betyárok, és az ő lovaikat kell megvasalnia. Juhász gazdát a betyárok társaságában látta, és „sem rajta, sem fián nem is látszott egy cseppet is, hogy a' betyároktól féltek volna." Vallomása megerősítette a bíróság gyanúját, hogy Juhászék igen jól ismerték a betyárokat, azok valószínűleg már sokadszor, mint ismerős helyre mentek hozzájuk. A 21 éves Juhász Mártont szintén a szegedi megyetörvényszék kérdezte ki. Elmondta, hogy a családja nem örült a betyároknak, nem önszántukból ittak velük, hanem mert fenyegetve voltak. Az anyjával a betyárok tyúkot főzettek, s abból a családtagok is kénytelenek voltak a betyárokkal együtt enni, mert hívatlan vendégeik ezt kívánták tőlük. Amikor a betyárok elküldték a kovácshoz, nem merte elmondani, hogy kinek kellenek a patkók, mert félt, hogy akkor a kovács nem megy el hozzájuk, a betyárok pedig őt agyonlövik. Beszámolt róla, hogy az egyik elmenekült betyár, amikor látta, hogy lelőtt társát a csendőrök egy kocsira tették fel, lovát visszafordította, és a csendőrök felé nyargalt. Azok lőttek rá, mire a betyár ismét megfordult és eltűnt az üldözői elöl. A fiú ezt a betyárt ragyásképünek írta le, ezért valószínű, hogy Szabó Pál volt, mert a körözéseken róla írták, hogy himlőhelyes arcú. Felmerül a kérdés, hogyan kerültek a csendőrök 1858. április 26-án délután a Juhász-tanyára. A hódmezővásárhelyi szolgabíróság megküldött egy nála - 1858. május 25-én - felvett tanúvallomást

64 a Pesti Országos Törvényszéknek, amelyből erre a kérdésre választ kapunk. Tóth József hódmezővásárhelyi földműves ebben arra kérte a bíróságot, hogy vallomása ne kerüljön nyilvánosságra, és szembesítéseken se kelljen résztvennie. A bíróság teljesítette a kérését, és biztosította a tanúnak a titokban maradást. Minden oka megvolt a tanúnak, hogy ezt kérje, mivel az ő vallomása vezette a csendőröket a betyárok nyomára. El lehet képzelni, milyen bosszút álltak volna rajta az elmenekült betyárok társaik haláláért. Tóth József a kérdéses napon reggel 7 óra körül a tanyájáról hazafelé kocsizott, amikor egy lovas kocsin két idegen jött vele szembe, akik a találkozáskor a kalapjukat mélyen a szemükbe húzták és sebesen elhajtottak. Azt még látta, hogy az idegenek Juhász Nagy János tanyája felé mentek, akiről az a hír járta, hogy futó betyárokkal szokott találkozni. A tanú ekkor egy arra jövő fiatal fiút kérdezett meg, vajon ismeri-e a mellette elhaladt embereket. A fiú közölte vele, hogy „bátyám aram, a Szabó fiúk azok". Ezt követően fordult a bírósághoz, és kérte neve elhallgatását, valamin egy kevés jutalmat a feljelentésért. A csendőrök tehát bejelentésre mentek ki a Juhász tanyára és vetettek véget két betyár további működésének. Bordás Laci a lövöldözésben életét vesztette a tanyán, de cimborája, Pataki Mihály sem kerülhette el a sorsát. * M

444/B. 1858. In: Pataki-per 154