Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

BORBEL Y RITA KA TALIN valamint a törvényes korúság

8 fogalmát. A Tripartitum a gyámság három fajtáját különböztette meg, a törvényes (szülök, rokonok), a végrendeleti (az elhunyt apa, akarata szerint jelölt ki gyámot) és a rendelt (fejedelem nevez ki felügyeletet) gyámságot. Nagyon fontos volt a rokoni gyámság fenntartása, ebben az esetben a gyám a vagyon legközelebbi örököse lett.

9 A Tripartitum sorrendet is megállapított a gyámság viselésében a fiúági, illetve nőági rokonok között; valamint kitért oly vitás kérdésekre is, hogy a végrendeleti gyám kijelölése felmenti a természetes gyámot a gyámság alól. Megállapította, hogy nem lehet gyám fő- és jószágvesztésre ítélt, a fekvő jószágaival pazarlóan bánó vagy azt elidegenítő, maga is gyámság alatt álló, végső soron a hűtlenség vagy hamis esküvés vétkébe esett rokon. A gyámság elfogadása nem volt kötelező, különböző kibúvókra lehetett hivatkozni (gyermekek száma, lakóhelyi távolság, birtokok sokasága, katonáskodás, közszolgálat, betegség, idős kor). A gyám, gyámi tisztsége igazolására körlevelet kapott, ezáltal lett a gyámi ügyek intézésére feljogosítva. A Hármaskönyv tisztázta a gyámok kötelességét (vagyonvédelem, az árvák minden ügyének képviselete), ezért mulasztás esetén a gyámokat be lehetett vádolni és az ügy kivizsgálásra a fejedelem elé került. Ha beigazolódott, hogy a gyám nem teljesítette a tőle elvárt feladatokat, elmozdították tisztségéből. Az árva vagyonának védelmét szolgálta, hogy az árva ellen gyermekkora alatt nem lehetett pert indítani (így kiküszöbölték, hogy a gyám a saját maga előnyeivel törődjön a per során), kivéve, ha a per már apja életében elkezdődött, vagy ha valaki az árva nevében birtokjogot akadályozott (ez esetben az árva önként lépett fel).

1 A mohácsi vész, valamint ország hányattatott sorsa miatt terjedt el, hogy a főurak egyre gyakrabban végrendeletükben nevezték meg a gyermekeik gyámját, ettől kezdve az árva gyámja leggyakrabban az özvegy anya lett. Polgári árvák részére amennyiben nem volt törvényes és végrendeleti gyámjuk - a városi tanács rendelt ki gyámot; míg a jobbágyárvák részére a földesúr, illetve az uradalmi tisztek, az urasági vagy községi „tutorok" (pártfogók) nem gyámot rendeltek ki, hanem a vagyon kezelésére kerestek egy alkalmas személyt. A vagyontalan árva sorsával senki nem törődött, szerencsétlenek koldulhattak, csavaroghattak." A XVI-XVH. században a kiskorú árva vagyonának védelme állt a fő helyen, ezt több törvény is igazolja. Az 1555. évi II. törvénycikk „a közönséges és helytartósági törvényszékek tartásáról" kimondta, hogy a nádor helytartói hatalmánál és rendszabásánál fogva bíráskodik gyámi ügyekben. Az 1655. évi XXIV. törvénycikk az árva vagyonának védelméről intézkedett, a gyámok és a gondnokoltak a gyámolított ingó és ingatlan javait leltár mellett veszik át, azt az árva teljes korúságáig megőrzik, s az árva javára gyarapítják, valamint a szerzett jövedelmekről számadást adnak. Amennyiben a kiskorú vagyoni érdeke károsodna, s Serdülő koruktól - 12. életév betöltése - fogva másokkal perbe szállhattak. 9 Siska. 209. o., Magyar Törvénytár. Werböezy István Hármaskönyve. Budapest, 1897. 111-132. ezim. 195215.0. Iü Werbőczy, 195-215.0. 111-132. ezim 11 Siska, 210. o. 12 Dr, Márkus Dezső (szerk.): Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000-1895. Budapest, 1897. (a továbbiakban CJH) 1555. évi II. törvénycikk. 87