Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig
PEST-PÍL/S-SOLT TÖRVÉNYESEN EGYESÍTETT... kártalanítani kell őket, a maximum összeg 2000 forint lehetett.' Az 1659. évi XXXII. törvénycikk megerősítette az 1655-ös törvényt, biztosította az árvák korlátlan kártalanítását a gyámok, a gyámságba avatkozók és azok örökösei részéről. 1 Hiába mondták ki, hogy a gyám csak használja a gyámolt vagyonát, azt nem csökkentheti, a valóság azt mutatta, hogy a gyámolt kiszolgáltatott volt, a törvényeket általában nem tartották be. A leltár és számadás készítése rendszeresen elmaradt, 15 ezért szükség lett volna egy hatóságra, mely ellátta volna a gyámok működésének felügyeletét. Az igazgatási kérdések a XVIII. század elején kerültek előtérbe. Az 1715. évi LXVIII. törvénycikk intézkedett az árvákról, gyámjaikról és gondnokaikról. A törvény kimondta, hogy a szülök halála esetén a rokonok kötelesek a halálesetet a megye (ahol az árva vagyona található) alispánjánál bejelenteni. Az alispán a szolgabíróval, az esküdttel és a rokonokkal az árva javainak helyszínén az ingó és ingatlan javakról, az adósságokról és a követelésekről összeírást készített, amit aztán a megyei közgyűlésen benyújtott. A gyámságra kijelölt személy az árva vagyonát az elkészített leltár után vehette át, köteles volt azt gyarapítani (javakat szerezni, törvényes kamatra kikölcsönözni), s intézkedéseiről 3 évente számadást adni a megye kiküldöttjének és az árva rokonainak. A gyámi munkát jutalmazták a javak jövedelmének hatodrészével, így a gyám érdekelt lett a haszonszerzésben. Pazarlás vagy rossz kezelés esetén a gyámot leváltották. A törvény értelmében a gyámügy felügyelete a törvényhatóságokra, azaz a vármegyékre lett ráruházva. 6 Már az 1723. évi CV. törvénycikk előírta, hogy a megye kötelessége a szülőket és a gyámokat ellenőrizni, hogy rendesen nevelik-e gyermekeiket, gyámoltjaikat. Ha a megye e kötelességét elhanyagolta, a tanács elmarasztalta. 17 Mária Terézia 1760-ban kezdeményezte és elrende-lte, hogy a Helytartótanács központi fogy ám hatósággá szerveződjön át, így a Helytartótanácsnak joga lett volna minden vármegyétől, szabad kerülettől és várostól jelentést kérni az árvák vagyonának leltározásáról, neveléséről és a gyámság ellátásának módjáról. A rendeletnek nem volt hatása, ezért az uralkodó törvénnyel próbálta érvényesíteni akaratát. 18 Az 1764/65. évi XXVI. törvénycikk kiegészítette és összegezte az 1715. évi LXVIII. törvénycikket azzal, hogy az árvavagyon azonnali összeírását rendelte el, mellőzve a rokonok jelenlétét. Az 1659. évi XXXII. törvénycikk és az 1655. évi XXIV. törvénycikk figyelembevételével elrendelte az évi számadást az illetékes vármegye előtt. Hogy a törvény biztosítsa a számadás tényleges vizsgálatát, a vizsgálat végrehajtói munkájukért napidíjat kaptak a gyámolt vagyonának jövedelméből. Végül az 1723. évi CV. törvénycikket az uralkodó kiegészítette azzal, hogy a gyámoknak gondoskodni kell az árvák „tisztességes tudományos taníttatásáról" és „erényben és jó erkölcsben való előrehaladásukról". E feladataikról a gyámok félévente az alispánnak L1 CJH, 1655. évi XXIV. te. I4 CJH, 1659. évi XXXII. te. 15 Degré, 7-8. o. I6 CJH, 1715. évi LXVIII. te. I7 CJH, 1723. évi CV. te. 18 Siska, 210. o. 88
