Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században
ÚRISZÉKI BÍRÁSKODÁS PEST MEGYÉBEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN együtt kívántak fellebbezni az úriszéken hozott ítélettel szemben. A leggyakrabban akkor éltek fellebbezési jogukkal az alperesek, ha hóhér pallosára ítélte őket az úriszék, illetve a felperesek akkor, ha az úriszék - a felperes véleménye szerint halálos ítéletet érdemlő ügyben - nem szabta ki a legnagyobb büntetést. A Királyi Tábla, a fellebbviteli fórum pedig egytől-egyig elutasította a fellebbviteli kérelmet. így halálos ítéletről a gödöllői úriszékkel kapcsolatban nincs példa. Nem arról van tehát szó, hogy az úriszék ne élt volna a megszerzett pallos jogával, hanem, hogy a Királyi Tábla, mint a fellebbviteli fóruma, megváltoztatta az ilyen típusú ítéletet. A büntetések kapcsán nem feledkezhetünk meg az „ asylum "-vó\, vagy menedékjogról, amely a büntetés enyhítésének legfontosabb intézménye. „Lényege, hogy a templomba menekülő bűntettest nem szabad elfogni, s ha onnan önszántából kikerült, a büntetés rajta nem hajtható végre enyhítés nélkül. " ,76 „Az asylum kérdését a XVIII. században már nem egyházi, hanem állami rendelkezés körébe tartozónak tekintették. 1776-ban kiadott királyi rendelet szerint ilyen joggal csak azok a keresztény egyházak rendelkezhetnek, amelyekben szentségeket szolgáltattak ki, vagy amelyekben oltári szentséget őriztek. 23 bűncselekményt, majdnem minden súlyosabbat kizártak az asylum előnyeiből. A XIX. században ezt az intézményt már elavultnak tekintették. " I77 A XVIII. századi esetek között két példáját találtam az „asylum" intézményének. Mindkét ügyben az 1733. június 15-én Kecskeméten összeült úriszék járt el. 1 Ifjabb Varga András halálos sebet ejtett Fülöp Andráson. A férfi tettét súlyosbította az a körülmény, hogy az áldozat, - akit még tehetetlen földön fekvő állapotában is ütlegeltek - semmi okot nem adott a tettre, hiszen békíteni akart a gyilkos és veszekedő társai között. A bíróság halálbüntetést mért ki rá, de „mivelpedig a vádlott menedékbe („asylum") ment, proskribálják". 179 Gelle Magdolna, a házasságtörő feleség, aki „menedékbe vette magát" halálbüntetés helyett 100 ostorcsapással bűnhődött vétkéért. 180 A XVIII. és a XIX. század esetében Foucault megalkotta a „fegyelmező társadalom" fogalmát. Ezt a jelenséget a következőképpen jellemezte: „á XVIII. század végén és a XIX. század elején Európa és a világ különböző országaiban végbemegy a bíráskodás, és a büntetés rendszerének reformja, reorganizációja. " „A XIX. század kriminológiájában és büntetőrendszerében megjelent a veszélyesség jogelméleti oldalról oly botrányos fogalma. A veszélyesség fogalma jelzi, hogy a társadalom az egyént a benne lappangó lehetőségek, nem pedig az általa elkövetett cselekedetek alapján mérte fel; nem a létező jogrenddel szembeni tényleges törvénysértésre volt tekintettel, hanem az illető által képviselt magatartásformában rejlő lehetőségek számítottak. " l7 "Eckhart, 317. o. 177 Eckhart, 344. o. I7S Borosy - Kiss, 2004. 45.0. 179 Borosy-Kiss, 2004. 45. o. IS " Borosy - Kiss, 2004. 46. o. 181 Foucault Michel: Az igazság és az igazságszolgáltatási formák. Debrecen, 1998. 66. o. In Foucault, 71-72. o. 70
