Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

GAÁLNÉ BARCS ESZTER: Úriszéki bíráskodás Pest megyében a XVIII–XIX. században

GAALNE BARCS ESZTER törvényszéket kérte fel az úriszék, hogy hallgassák ki, és érdeme szerint rójanak ki rá büntetést. A földesurat mindemellett anyagi kárpótlásban is részesítették. Megállapította az úriszék, hogy zsákonként 20 forint kártérítést kötelesek fizetni a bűnösök. Az idézett példa jól mutatja, hogy a bíróság a büntetés kirovásában tekintettel volt a körülményekre, és arra hogy az ügyben mennyire volt érintett a vádlott. Mindezek alapján a földesúri bíráskodással kapcsolatban megállapítható, hogy körültekintően járt el. Az ítéletekről írva érdemes még kitérni az úriszéki perekben főleg a korábbi időszakban gyakran előforduló fogalomra, a vérdíjra. A vérdíj („homagium") „az ősi nemzetségi vérbosszú maradványa, az az összeg, amit a gyilkos a bíró közvetítésével a megölt egyén hozzátartozóinak /izet, hogy vérbosszújuktól szabaduljon. A további fejlődés során vérdíjat szab ki a bíróság más esetekben is, büntetésként az elítéltre, aki ez által magát a különben neki járó véres büntetés alól szabadítja meg"}

10 A vérdíj összegei a következőképpen alakultak: a főpap és a főúr vérdíja 400 forint, a köznemesé 200 forint, a paraszté 40 forint. Az 1846-i úriszék alkalmával a Réder Jakab agyonütésével vádolt rabot 3 évi vasban, és munkában hetenként 2 napi böjttel eltöltendő rabságra ítélték, valamint évente kétszer 50 pálcaütésre, és ezeken túlmenően még 44 forintot is ki kellett fizetnie, amelyből 40 forintot a (paraszt)vérdíja tett ki. További 4 forintot kellett fizetnie az orvosi fáradozásért.

171 Az ítélet ellen mind a fel-, mind az alperes fellebbezett. Az ítélkezéssel kapcsolatban Varga Endre a következő megállapítást tette: „az alkalmazott egész joganyag fejletlen: az érvelés és az ítélkezés alapja csaknem kizárólag a Hármaskönyv s a törvénytár; ezekből is újból és újból ugyanazok a szöveghelyek és articulusok szerepelnek, s ha más idézhető jogszabály nincs, a büntetőjog elveit is gyakran veszik Werböczi egyes (magánjogi jellegű) tételeinek mellékes vagy részlet-megjegyzéseiből. "

m Werbőczy Tripartitumára való hivatkozás az általam vizsgált források tanúsága szerint is igen gyakori jellemzője az úriszéki iratoknak, példaként említhető Nóvák Borbála lopási ügye, valamint Szlucska Borbála ügye, amelyekben szintén a Hármaskönyvre hivatkoznak a kiszabott ítélet kapcsán.

173 Az 1656-os Praxis Criminalis büntető törvénykönyvre - amelyet 1694-ben Szentiványi Márton felvett a Corpus Jurisba - történő hivatkozás is gyakorta előfordul az iratokban.

174 Az ítélet azonban nem mindig vont maga után büntetést. Előfordulhatott ugyanis az is, hogy a vádlott felmentést kapott a vád alól. 1839 és 1842 között, valamint 1847-ben egy, 1843-ban és 1848-ban két személy kapott felmentést, 1844-46 között pedig egyetlen személy sem.

175 Az ítélettel kapcsolatban mind a felperes, mind az alperes élhetett a fellebbezés jogával, sőt az sem ritka eset, hogy az al- és a felperes 170 Varga, 1958. 1049. o. 171 PML1V. 87-b. 1846. No. 4. 172 Varga, 1958.20. o. 171 PML IV. 87-b. 1842. No. 18., 1840. No. 2. 174 Mezey, 2003. 234. o. 175 PML IV. 87-b. 1839. március 14., 1840. február 20., 1841. március 26., 1842. április 13.. 1843. december 12., 1844. április 16., 1845. január 27., 1846. január 19.. 1847. május 17., 1848. január 19. 75