Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HALÁSZ CSILLA: Kultúrotthonok Pest megyében 1949–1956 között

KULTUROTTHONOK PEST MEGYEBEN 1949-1956 KÖZÖTT átnevelésének szolgálatába kell állítanunk mindent eszközt: az iskolát, az agitációt és a propagandát, a művészetet, a filmet, az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának minden formáját". „Nyilvánvaló, hogy a kultúrforradalom feladatai nem öncélú feladatok, hanem alá vannak rendelve gazdasági és politikai fő feladatainknak, és kölcsönhatásban vannak egymással. "

3 E sokat idézett beszéd lett a kiindulópont az ötvenes évek kultúrpolitikai irányvonalának meghatározásában. A kor politikusai kultúrforradalomról beszéltek, ez egy ideológiai támasz volt, amely a tömegeket a proletárdiktatúra szolgálatába kívánta állítani. Ugyanakkor a spontán, alulról induló mozgalmakat nem engedték kibontakozni; hanem felülről szervezett és irányított, jól behatárolt programként jelent meg a népnevelés egész rendszere. Ezen ideológiai elvek iskolán kívüli terjesztését segítette az 1949. évi XV. törvény, amely létrehozta a Népművelési Minisztériumot. Ezzel elindult a népmüvelés intézményrendszerének országos szintű irányítása és megszervezése, ami természetesen magában foglalta a kultúrotthonok megteremtésének tervszerű intézkedését is. A meghirdetett kultúrforradalom egyik legfontosabb támasza lett a kultúrotthonok szervezete. A kultúrotthon egy korabeli megfogalmazás szerint az a „kulturális intézmény, amelyben biztosítva van különböző kulturális intézmények megtartása". A 136/1951. M.T. számú rendelet a következőképpen határozta meg fogalmát: „a kultúrotthon és a kultúrház a dolgozók művelődését és szórakozását szolgáló intézmény ". Tágabban értelmezve a kultúrotthonokban - az adott területen belül - centralizálni kívánták a kultúra terjesztésének minden eszközét. Ezekben az intézményekben egyesültek a kiállítások, az előadások, a szakkörök, a kultúrversenyek, az ünnepi műsorok, a faluszínházak megszervezésének és lebonyolításának feladatai. Egyesített magában minden eszközt arra, hogy elősegítse a sajátos szempontok szerint megfelelőnek ítélt kulturális nevelőmunkát, biztosította a nevelőmunka folyamatosságát és biztosította a párt irányítását.

6 Vagyis a kultúrotthon lehetővé tette a szétforgácsolt kulturális erők összefogását, a különböző munkaterületek szoros szerves összekapcsolódását, a párt számára megfelelő politikai irányítást és a rendszeres ellenőrzést.

7 A kultúrotthonok mint a „szocializmus templomai" - lettek a „társadalom ellenségei támadásának" talán legfontosabb harcterei; amelyeket a templom és a kocsma (az ellenség befolyásának szervezeti alakjai

9

) riválisaként építettek meg. A fenti megfogalmazásokat tekintve nem csupán egy épület, illetve épületegyüttes kialakításáról van tehát szó, hanem az akkori magyar társadalom művelődési irányvonalát meghatározó, a politikát kiszolgáló, a párt ellenőrzése alatt álló intézményrendszerről. 1949. november 27-én Békésben felavatták az első művelődési otthont. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezen intézmények mintegy előzmény nélkül születtek • Révai József: Kulturális forradalmunk kérdései. Budapest, 1952. 6. o. 4 Eszterág, 9.0. 1 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendeletei. 1951. 250. o. '' Eszterág, 8-9. o. 7 Ónodi Miklós: Kultúrotthon mozgalom. 1951. április 13., Magyar Művelődési Intézet. NI 511, 9. o * Zólyomi Alfonz: Két évtized művelődési otthon beruházásainak néhány tapasztalata. 1962. december 4., Magyar Művelődési Intézet, NI 5732, 3. o. 9 Eszterág, 6. o. 282