Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BALÁZS GÁBOR: A közalkalmazottak igazolása Pest-Pilis-Solt–Kiskun vármegyében a második világháború után

BALÁZS GABOR 3300/1945. M.E. sz. rendelet, sőt az ilyen személyek számára a 10/1946. M.E. sz. rendelet külön igazolóbizottságok (nyugatos igazolóbizottságok) felállítását is elrendelte.

49 A közalkalmazottak igazolásáról szóló rendelet célja háború idején elítélendő magatartást tanúsított személyek kiszűrése a tisztviselők közül. Az idő előrehaladtával a rendeletet folyamatosan kiterjesztették, de törekedtek ezzel párhuzamosan a rendelet hibáinak korrigálására is.

50 A szabályozásnak ugyanis kezdetben számos hiányossága volt. Nem határozták meg például azoknak a cselekményeknek a körét, amit az igazolásoknál figyelembe kellett venni, sőt eleinte nem vettek benne részt a szakszervezeti küldöttek sem. A bizottságok megalakítása nem volt határidőhöz kötve, az igazolóbizottsági tagságból kizáró okok körét pedig túl liberálisan határozták meg. Eleinte büntetésként a vezető állásra alkalmatlanságot, a nyugdíjazást, vagy az állásvesztést nem alkalmazták. A nem igazoltak számára is biztosítottak fellebbezési jogot, s a nem igazolt mindaddig, míg „az illetékes szakminiszter" végső fokon nem döntött, helyén maradt.

51 A rendelet 6. §-a szerint az igazolóbizottság hat szavazati és néhány tanácskozási joggal rendelkező tagból állt. Határozathozatal előtt azonban utóbbiak véleményét is meg kellett hallgatni. Egy-egy rendes illetve esetenként egy-egy póttagot delegált a függetlenségi frontba tömörült öt politikai párt, egyet pedig az Országos Szakszervezeti Tanács helyi szervezete.

52 A tagság kiegészült végül egy jogi képesítésű személlyel is. A bizottsághoz csatlakozott annak az intézménynek, hivatalnak vagy üzemnek a küldöttje, ahol az igazolandó dolgozott. Iparosok és kereskedők igazolására ilyen tagot az ipartestülettől, a helyi ipari szervezettől, vagy a kereskedelmi és iparkamarától kellett behívni. A bizottság tagjait azzal, hogy behívták őket a bizottságba, igazoltnak tekintették. A bizottság tagjai munkájukért „jelenléti díjat" kaptak. Minden esetben annak a tárcának a kötelessége volt a bizottsági tagok járandóságának kifizetése, ahova ágazatilag tartoztak azok a személyek, akiket a kérdéses ülésen igazoltak. Amikor például 49 Degré, 34. o. 50 Az 1945. április 18-i keltezéssel május 8-án közzétett (Magyar Közlöny 24. sz.) 1410/1945. M.E. sz. rendelet alapján igazolási kötelezettség alá estek az ügyvédek, ügyvédjelöltek, közjegyzők, közjegyzőjelöltek is. Mind a szabadfoglalkozású értelmiségiekre és iparjogosítványosokra, mind az ügyvédekre és közjegyzőkre általában az 1080/1945. M.E. rendelet szabályait kellett alkalmazni, némely kisebb eltéréssel, pl. áthelyezés helyett foglakozás, illetve iparjogosítvány gyakorlásától meghatározott helyen meghatározott időre való eltiltást kellett kimondani, állásvesztése helyett a jogosítványtól való megfosztást, ügyvédi stb. kamarából való törlést. Intézkedtek még a magánvállalatok tisztviselőinek igazolásáról az 1945. június 27-én kelt, július l-jén közzétett 4100/1945. M.E. sz. rendelettel (Magyar Közlöny 65. sz.), majd ezt követően, 1945. augusztus 24-én tették közzé a 6890/1945. M.E. sz. rendeletet, amellyel a szabadalmi ügyvivők igazolását írták elő. Végül 700/1946. M.E. sz. rendelet (1946. január 26. M.K. 19. sz.) a sportegyesületek, sportszövetségek és sporthatóságok tagjainak és tisztviselőinek, a 3610/1946 M.E. sz. rendelet (1946. április 3. M.K. 76. sz.) pedig a személyjogú gyógyszertári jogosítvány haszonélvezetére jogosultaknak igazolási eljárás alá vonásáról intézkedett. A hivatalnokok igazolásától jelentősen eltért a honvédségi dolgozók igazolását előíró 2480/1945. M.E. sz. rendelet, valamint az 1945. szeptember 30-án közzétett, az egyetemi és a főiskolai hallgatók igazolását szabályozó (M.K. 136. sz.) 8500/1945. M.E. sz. rendelet. (Degré, 34. o.) 51 Csizmadia, 112. o. 52 Degré, 36. o. 191