Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PATAKI MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... vették őrizetbe. Csíkot Szegeden többször kihallgatták, majd őt is Budára szállították, s Rózsa Sándorral való cimborasággal vádolták. Végül ügyét elválasztották Patakiétól, és nem Pesten tárgyalták. A budai vizsgálat azonban megállapította, hogy a harmadik személy a kocsin - Csík és Pataki mellett - nem Rúzsa Pista volt, hanem Rózsa Sándor, ezért a vádat Huszka János meggyilkolásában való részvétellel feléje is megfogalmazták. Csík a szegedi kihallgatáson közölte, hogy amikor a két betyár nála megjelent, ö elment Huszka bíróhoz, és jelentette neki a betyárok érkezését. Két óra múlva ezért jelent meg nála a bíró a csendőrök társaságában." A gyilkosságot követően, amikor elhajtottak, a Katona-tanyára mentek, ahol ő korábban mint szolga dolgozott. Állította, ő volt az, aki rábírta Katonát, hogy fogja el Rózsa Sándort és adja át a bíróságnak. Innen ő tovább ment Majsára a nővéréhez, ahol később elfogták. Menekülésük közben tudta csak meg, hogy a betyárok egyike Rózsa Sándor volt; ellenben Patakit először nem ismerte fel, pedig korábban már találkoztak. A szegedi kihallgatáson még azt mondta, hogy látta Rózsa Sándort lőni, de Budán ezt már nem állította, csak azt, hogy hallotta a betyárt, amint azt kiáltotta, hogy „a' kinek élete kedves ne közelítsen." Csík a kihallgatásokon többször került ellentmondásba saját és társai vallomásával, ezért többször módosította azt. A módosi kerületi hivatalnál a szomszédoktól kivett vallomások nagyon ellentmondtak egymásnak. A tanúk

100 állították, úgy megijedtek az őket fegyverrel fenyegető embertől, hogy nem merték alaposan szemügyre venni, így pontos személyleírás nem volt tőlük várható. Ketten azonban, Tamás András és Szögi Imre, a kocsin ülök között felismerni vélték Pataki Mihályt. Ilesitz Jakab azt vallotta, hogy ő a menekülő betyárokat nem látta, de másoktól azt hallotta, hogy Pataki lőtte le a bírót, aki a második lövésnél még szólt is neki, hogy ,,«e lőj Miska, nekem már ez is elég!" Néhány tanú a második kihallgatásra bizonytalanodott el, már nem voltak biztosak abban, hogy bárkit is felismernének. Komolytalan jelenetekre is sor került. Horváth József még az első alkalommal határozottan állította, hogy Huszka Mihály házában az ablakon át látta, hogy bent két betyár - egyikük Pataki - lakmározott. A második kihallgatáson,

101 amikor a szembesítéskor Lichtenstein országos törvényszéki felügyelő is beállt az előállítottak közé, Horváth rámutatott a felügyelőre, s kijelentette, hogy ő Pataki. A hatóságok külön vizsgálat alá helyezték a két csendőrt, akik a bírót Csík Mihály házához kísérték, és ahelyett, hogy a gyilkosokkal szembeszálltak volna, gyáván megfutamodtak. A csendőrök visszautasították a gyávaságukra vonatkozó kérdéseket, azt mondták, hogy csak erősítésért húzódtak vissza, menekülésről szó sem volt az ő esetükben. Nem hittek nekik, a csendőrség kötelékéből kizárták őket, és visszahelyezték a katonasághoz. A bíróságok ezt az ügyet is hosszan vizsgálták, s végül a történet kezdett öszszeállni. A tanúkat többször meghallgatták, a vallomásokban meglévő ellentmondásokat w A csendörök ezzel szemben azt vallották, hogy járőrözés közben Huszkával csak véletlenül találkoztak, és azért csatlakozott hozzájuk, hogy részt vegyen néhány gyanús ház átvizsgálásában. 100 Kiss Jakab, Virág József, Füzér György, Tamás András, Szögi Imre, Ilesitz Jakab, Balló Ferenc, Endresz András, Huszka Gábor. 101 1858. augusztus 19-én. Horváthot vizsgálati fogságból kelleti elövezetni, ahová lopásért került. 174