Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története
PATAKI MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... észrevehetően visszaesett. A 60-as évek végén azonban egy újabb, a korábbi mértéket meghaladó rablási hullám indult el, s erre már a központi kormányzatnak is cselekednie kellett. A megszaporodott postarablások és vonatrablások már olyan országos közfelháborodást váltottak ki, hogy a kormány lépni kényszerült. A bűnösök üldözését már nem bízhatták a vármegyék közegeire, ezek hatékonysága nem volt kielégítő. Ekkor került sor gróf Ráday Gedeon szegedi királyi-biztosságának létrehozására. Az ö - már korábban említett, és sokak által elítélt - kemény fellépésével rövid idő alatt sikerült végleg felszámolni az alföldi betyárvilágot. Rózsa Sándor végleges kiiktatása is Rádaynak köszönhető. Az öreg betyár már régóta szeretett volna vármegyei szolgálatba lépni, s ezt használták ki az üldözői. Állítólag perzekutornak szívesen beállt volna, és ez volt a csalétek, amit Ráday kieszelt számára. Ez is lett a veszte, mert ezzel csalták lépre a korábban Kufstein, Theresienstadt és Pétervár börtöneiben is megfordult, és csak az 1868-as amnesztiával szabadlábra engedett betyárt. Alig egy évet töltött szabadlábon, és máris számos újabb bűncselekmény terhelte a számláját. Elfogása után többé már nem szabadult. A tárgyaláson sokmindent bevallott, és tetteiért halára ítélték. Ezt - immár másodszor - a királyi kegyelem életfogytiglanra enyhítette, és a szamosújvári fegyház a betyárvezér végleges otthona lett 1878-ban bekövetkezett haláláig. Mindössze 65 éves volt akkor. Ráday fellépése - más okok mellett - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1870-es évek elejére a betyárvilág megszűnt a térségben, s ennek köszönhetően 1872 októberében a belügyminiszter a királyi-biztosságot megszüntethette. Pataki (Ballangó) Mihály elfogása 1858. április 26-án délután a Hódmezővásárhelyen állomásozó csendőrség néhány tagja Juhász János tanyáján, tűzharcot követően elfogta az akkor már évek óta az Alföldön csavargó Pataki Mihályt, akit Ballangó néven is ismertek, de igazi betyárkarriert „Kiss Bácsi" néven futott be. Ő nem lett olyan híres, mint néhány kortársa, de ez csak annak volt köszönhető, mert személye elkerülte a tollforgatók figyelmét, és így egyetlen irodalmi alkotásban sem kapott helyet. Pedig ténykedése hosszabb ideig tartott, mint a népköltészetbe is bekerült néhány társáé, és cselekedetei is súlyosabbak voltak. A korabeli zsiványok között viszont nagyon ismert volt, és nagy tekintéllyel rendelkezett. Hogy az utókor mégsem tud róla semmit, azt mutatja, hogy az irodalmi alkotások és az újságcikkek népszerűsítő szerepe a betyárfolklór alakításában minden másnál fontosabb volt. Pataki ügyének bírósági szakasza Szegeden kezdődött el, mert ide szállították azt követően, hogy a hódmezővásárhelyi határban elfogták. Őrizetbe vétele az ott állomásozó csendőrség 48 érdeme volt. Az akció vezetője a helyi szolgabírói hivatalnak 4K Kk. 6. Gendarmerie Regiment 3. Flügel 3. Zug; A csendőrség jelentése a Pesti cs. kir. Országos Törvényszék (büntető perek) 1796/1861. számú vaskos iratcsomójában találbaló, amelyben egybegyűjtötték Pataki Mihály perének iratait. Levéltári jelzete: PML IV. 158-b. Pesti cs. kir. Megyetörvényszék és a Pesti cs. kir. Országos Törvényszék egyesített iratai - Büntető perek, (a továbbiakban Pataki-per). 150
