Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HÉJJAS PÁL Más intézkedéseket is hoztak az 1850-es években a közbiztonság erősítése érdekében. Ennek keretében több helyen bevezették a statáriális bíráskodást, sőt, 1852 októberében a polgári statáriális bíráskodás helyére a sokkal szigorúbb katonai lépett. Jobban védték és jutalmazták a feljelentöket, szigorúbban ellenőrizték a felbukkanó idegeneket és gyanús alakokat; szigorították az útlevelek, állatlevelek kiadását; a rögtönítélő bíróság által hozott halálos ítéleteket nagy számban kinyomtatták, és szétküldték a községeknek közhírré tétel végett; növelték a fegyveres őrjáratok számát. A körözvények száma megszaporodott, a rajtuk szereplő váltságdíjak összege megnőtt. Rózsa kézrekerítöjének 1853-ban már 10 000 pengöforintot (25 000 váltó forint) ígértek.

47 A es. kir. katonai és polgári kormányzóság által Pesten kiadott körözés szerint az összeg nemcsak annak járt, aki élve elfogja a betyárt, hanem annak is, aki „önvédelmi jogában, vagy Rózsa Sándornak üldözése közben, annak megölésére kénytelenül.'''' Ezt 1856-ban szinte azonos szöveggel megismételték; Budán és a leginkább érintett Csongrád megyében egyaránt megjelent a hirdetés. Az alföldi megyék évente megújított statáriális bírósági eljárását Magyarország királyi helytartója engedélyezhette számukra, s ennek keretében akasztással büntették a rablókat, rablógyilkosokat és gyújtogatókat. Sok betyár került ekkor a bíróságok elé, s onnan a hóhér kezébe. Ezt tudva többen inkább a harcot vállalták a vármegye fegyvereseivel, és még kilátástalan helyzetben sem adták meg magukat. Volt olyan betyárbanda, amelyiknek egy tagja sem került bíróság elé, mind a fegyveres harcokban esett el. Az Alföld hatalmas területén a több megyére kiterjedő összehangolt üldözések ellenére, bár sok betyár akadt horogra, az 1860-as évek elejére megnőtt a rablások, fosztogatások száma. Tanyákat rohantak le, vásárba igyekvőket fosztottak ki, sok embert kínoztak meg, sok pandúrt lőttek le. A bűnesetek visszaszorítására a statáriális törvényeket megszigorították. A rögtönbíróságok jogát ekkor kiterjesztették a rablási bűntársakra, a rablási bűnrészesekre, valamint az orgazdákra is, és őket ugyanolyan ítélettel sújtották, mint rablógyilkos társaikat. A halálos ítéletek kimondásához a bírák szavazattöbbsége is elég volt. Azon bűntársak ügyét, akik társaikat és orgazdáikat feladták a hatóságoknak, a rögtönbírósági eljárás alól kivették. Pest megyében az ötvenes és hatvanas években többször vezették be ezt a szigorított ítélkezést, nem utolsó sorban az ebben az időben megszaporodott rablások miatt. Ebben nagy szerepet játszottak a „Bogarak", valamint a hozzájuk csapódó betyár társaik, akik néhány évig rettegésben tartották az alföldi megyék lakóit. Többször kerültek tűzharcba a hatóság embereivel, több embert megöltek, míg végül mindegyikük odaveszett. Cselekedeteik jelentős részét ebben a megyében követték el, bár az üldözések elöl gyakran lépték át a megyehatárokat. Egy ideig ez jó taktikának minősült, mert kezdetben nem volt meg a megfelelő összhang a megyei közegek között. Egy-egy megye emberei csak a saját megyehatáron belül üldözték a betyárokat, és csak a kudarcok hatására kezdték összehangolni a munkájukat. Csak lassan, nagy véráldozatok árán sikerült a csenbiztosoknak úrrá lenni a helyzeten, és néhány évre visszaszorultak a rablások. Meg nem szűntek, de számuk 47 Az 1853. március 26-án kelt körözvényen Rózsát rablóvezérnek tüntetik tel. aki már a forradalom alatt ..a felforgató párt által [... ] műeszközül volt kiszemelve'. 149