Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

HEJ J AS PAL föcsendbiztos akciója Baski elfogására, amiért a fent említett jutalomban részesült. Baski azután került a Bogár betyárbanda élére, amikor egy osztozkodást követő civakodás után a korábbi vezért, Dönti Pétert kegyetlenül megölték, és megcsonkított tetemét a csengelei pusztán egy kútba dobták. Baski 1862. június 17-én kvártélyozta be magát - hívatlanul - Benén egy tanyára. A tanya tulajdonosa, özvegy Téglás Jánosné nem örült a betyár látogatásának, ami nem meglepő, ugyanis férjét előző évben éppen betyárok lőtték agyon, amikor meg akarta akadályozni, hogy lovait elvigyék. A pandúrok megtudva Baski rejtekhelyét, körülvették a tanyát, és Ballá föcsendbiztos megadásra szólította fel a betyárt. Érdekes beszélgetés alakult ki közöttük, amolyan „csendőrpertu"; Ballá tegezte a betyárt, Baski magázódott. A történet sokat elárul a betyárokról, üldözőikről, a kettejük közé ékelődött egyszerű emberekről, a nehéz és kegyetlen pusztai életről. ,^4z én ártikulusom nem tartja, hogy magam megadjam, az Istenit, mert én betyárnak születtem, s betyár vagyok, aki velem beszélni akar, jöjjön ber - volt a válasz a felszólításra. A föcsendbiztos biztos volt a dolgában, el volt szánva, hogy bármi áron, de nem hagyja menekülni Baskit. A betyár is gondolhatta, hogy már nincs menekvés, vagy ott hal meg a tanyán, vagy a bíróság kötteti fel. Amikor azzal biztatták, hogy „nem fog félakaszttatní\ makacsul azt hajtogatta: „De hiszen tudom én, hogy öt napnál nem leszek tovább fogva.'" Ekkor a pandúrok is megunták a huzavonát, és közölték, vagy megadja magát, vagy rágyújtják a házat. A válasz ez volt: „Akkor bent sülök, az Istenit!" Ballá föcsendbiztos esetleírást készített az akcióról,"'

8 amelyben aprólékosan mindenre kitért. Még a Baski által énekelt betyárnóta szövegét is lejegyezte: „ Lerakom fegyverem a pusztába, Nem iszom több bort már a csárdába, Szépen kérem Comissárus Uramat [...]" Többet nem lehetett a nótából érteni. Végül a föcsendbiztos a ház felgyújtása mellett döntött, de előtte kibontatta a ház falát, hogy a kamrában és a padláson lévő holmikat kimentsék. Az özvegy lánya sírva kérte a betyárt, hogy legalább rájuk legyen tekintettel: „nem hívtuk mi magát soha ide, minek jött bennünket szerencsétlenné tenni.'" Kérlelte még, hogy legalább a ruháját adja ki, nehogy bent égjen. „Gyere be és vidd ki!" - válaszolt Baski, de ekkor már a föcsendbiztos is közbeszólt: ,Jó volna ugye, ha bemenne, gazember; tudom, hogy csak azért szeretnéd, hogy ott fogd magadnál, mert tudod kutya, hogy akkor nem lehetne a házat rád gyújtani —, ha ki akarod adni a ruhát, add ki az udvarra nyíló ablakon, de hozzád senki sem fog bemenniT A betyár ráállt, és kiadogatta a ruhákat az ablakon. A föcsendbiztos mérlegelte a helyzetet, s a lehetséges megoldásokat esetleírásában rögzítette. Eszerint nem akarta pandúrjai életét kockáztatni egy esetleges elfogási kísérletnél, másrészt a ház felgyújtásával legalább 800 forint kárt okozott volna. Legjobbnak a betyár lelövését tartotta, ezért az ablakhoz lopódzott, célzott és '* PM1. IV. 254-a. Pest-Pilis-Solt vármegye alispánjának elnöki iratai. 13184/1864 145