Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

HÉJJAS PÁL: Pataki Mihálynak, Rózsa Sándor elfeledett betyártársának története

PATAKI MIHÁLYNAK, ROZSA SÁNDOR... unokatestvérével, Jakabbal megpróbált elmenekülni. Két pandúrt lelőttek, de Mihály is lövést kapott az oldalába. A főcsendbiztos lőtte meg, de a kilenc pandúr közül egyik sem sütötte el a fegyverét. Legtöbbjük fegyvere a lovon maradt, amikor a ház átvizsgálását megkezdték, s a lovak pedig a lövöldözéstől megriadva szétfutottak. A pandúrok is elmenekültek, még meglőtt társaikon sem segítettek. A fent említett fe­nyítésüket ezért a gyászos szereplésükért kapták. Bogár Jakabnak sikerült elszöknie, de egy év múlva őt is elhagyta a szerencséje. Az üldözések elöl átmenekült a Dunán­túlra, ahol a szekszárdi erdő szélén társaival együtt pandúrok lepték meg. A kialakult lövöldözésben az első lövések egyike halálra sebezte. Nem segített rajta a mindig magánál hordott hatcsövű pisztolya sem. Bogár Miskát sebesülten a pesti vármegyeháza börtönébe zárták, oda, ahon­nan néhány hónappal korábban Imre nevű unokaöccsét a vesztőhelyre vitték. Másnap, december 2-án este megkezdték a kihallgatását. Sebesülését az orvos halálosnak ítél­te, ezért a kihallgatásra a börtönben került sor. Társait védve nem vallott be semmit, csak a fegyverhasználatot: „Mi bizony azért lőttünk, mert különben is elfogtak volna és lelőttek volna, mert ellenségünk a vármegye" Éjfél előtt nem sokkal saját kezűleg írta alá a vallomását."' 5 Két óra múlva, az utolsó szentség felvétele után a megyei bör­tönben meghalt. A megyei börtön helyén egy évszázaddal később a Pest Megyei Le­véltár iratraktárakat alakított ki, és a sors szeszélye folytán pontosan abban a helyiségben lettek elhelyezve a vallomását tartalmazó iratokat, ahol a betyár elhunyt. Egy-egy sikeres betyárfogás dicséretet és jutalmat vont maga után, amelyet országos alapból fizettek. Egy közönséges rablóért a kézrekerítőnek, illetve feljelen­tőnek 100 forintot fizettek, egy ismertebb bűnöző már 300 forintot ért, míg a banda­vezér 500-at. A Bogár Mihályt meglövő és elfogó Ballá Kálmán főcsendbiztos is 500 forint jutalmat kapott ezért, valamint a Bogár banda korábbi vezetőjének, Baski Györgynek elfogásáért.' 6 Akkoriban egy-egy ismertebb rablóbanda üldözése országos üggyé vált, és a legfelsőbb körök figyelmét is felkeltette. Bogárék olyan országos hírnévnek örvendtek, hogy Mihály kézre kerítését követően az ország helytartója személyesen adta át a jutalmat Ballá főcsendbiztosnak, és a helytartótanács egyik iratából az is kitetszik, hogy az elfogás örömteli híre 1862. december 19-én a „király tudomására hozatik":" 1 A csendbiztosokkal szemben gyakran elhangzott az a vád, hogy a gyanúsítot­takkal gorombán, időnként kegyetlenül bántak. Fegyelmi eljárások is indultak elle­nük, de a helyzeten ez nem sokat változtatott. Végül 1862-ben a helytartótanács a csendbiztosi állomáson lévő börtönöket bezáratta, a letartóztatottakat pedig a vallo­mástétel után, 24 órán belül át kellett adni a törvényszékeknek, vagy a szolgabírói hivataloknak. Másfelől viszont keménységet és határozottságot vártak el tőlük a meg­tépázott közbiztonság megerősítése céljából. Jó példa erre a keménységre Ballá 15 PML IV. 265-b. Pest-Pilis-Solt Vármegye Fenyítő Törvényszékének iratai. 128/1861 M ' Hl fogásuk részleteit lásd: Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története. Budapest, 1989. 76 o. "PML IV. 251.504/1862 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom