Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig
BORBELYRITA KA TALIN Végezetül, a gondnokság alól felszabadult egyének követeléseit ismerhetjük meg, azaz, hogy hányan kérték tökéjüket, mennyi lesz az utalványozott összeg és mennyi lesz a kifizetett összeg. A „községi árvapénztárak tartozási és követelési állásának" kimutatásáról (III. minta) sem lehetett megfelejtkezni. Az ügyészséghez érkezett beadványokat, peres és peren kívüli ügyek számát; valamint az árvaszéki számvevőséghez beérkezett beadványok, és gyámi és gondnoki számadások számát ismerhetjük meg a táblázatból. Külön minta készült a „községi árvapénztáron kívül kezelt ingatlan vagyonnak és a megyei letéthivatalban kezelt vagyonnak" a táblás kimutatására (IV. minta). Az adatokat járásonként, majd összesítve is feltüntették. A rovatokból megtudhatjuk az árvák épületeinek a számát, és azt is, hogy ezek közül mennyi volt tűzkár ellen biztosítva, valamint a biztosított érték nagyságrendjét; a földek mennyiségét (holdban); az épületek és földek összértékét; az ingóságok értékét; az árva teljes tulajdonának összértékét, és évi jövedelmét; a letéttárban őrzött vagyon mennyiségét (készpénz, köz- és magánkötelezvény, értékpapír, ékszer) és azok évi jövedelmét. A statisztikai adatok minden részletre kiterjedtek, nagy alapossággal a számok tükrében mutatták be az árvaügy fejlődését, javulását a megye területén. 78 1873. március 18-án olvasták fel a közgyűlésen (22/gy. 873) a megye Központi Árvaszékének (2884/a. 1873 sz.) jelentését az 1872-es év árva és gondnoksági állapotáról, mely a Központi Árvaszék március 14-i teljes ülésén fogalmazódott meg. A megye közönsége elégedett volt az egy éve működő Árvaszék munkájával. Elrendelte, hogy a Házi Pénztár költségére a jelentésből 1000 példányt nyomtassanak ki, s az illetékeseknek küldjék meg. A jelentés csak a járások adatait tartalmazta, a rendezett tanácsú városok árvaszékei közvetlenül a közgyűlésnek tartoztak jelentéssel. A jelentés nagy alapossággal mutatta be az újonnan alakult Árvaszék első évét. A törvénykezés és közigazgatás különválasztásából, valamint a törvények avultságából adódó fejetlenséget fel kellett számolni, egységes eljárási rendszert kellett kialakítani. Az Árvaszék 1872-ben 5 teljes tanácsülést, s 115 rendes ülést tartott. A Központi Árvaszék átvette a ceglédi és kalocsai törvényszék hátralévő árvaügyeit is. Az ügyfélforgalomról az I. sz. minta alapján kimutatást is készítettek. Az Árvaszék előadói közé tartozott 6 ülnök, 2 jegyző, s az árvaszéki számvevő. A kimutatás részletezi, hogy külön-külön mennyi ügyet dolgoztak fel az előadók, és mennyi hátralékuk maradt. A Központi Árvatörvényszék utasította a községi elöljáróságokat, hogy ahol az elhunyt után gyámság és gondnokság alatt állók maradtak, ott azonnal vegyék fel a halálesetfelvételi ívet, s azt terjesszék be a kir. járásbíróságokhoz, valamint az ilyen esetekről állandó rovatos jegyzéket vezessenek. Ez a nyilvántartás az árvakönyv lett, amit minden községben vezetni kellett. Míg ez el nem készült, addig is össze kellett írni egy állandó jegyzékben a vagyontalan és nyomorék árvákat, a javasolt gyám nevét, az árva elhelyezését, s szükséges gyógykezelését. Az elkészített árvakönyvi mintát nyomtatott példányban küldték szét. Minden árvakönyvet két példányban kellett felvenni, egy a községé, egy az árvaszéké (azaz a központi közgyámi hivatalé) volt. A bejegyzéseknek egyeznie kellett, ezért a végzéseket nemcsak a központi közPML IV. 368-b. Lt. sz. 4533/1873 121
