Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

BORBELY RITA KA TALIN 1870. Junius 17-én a Központi Árvatörvényszék 3523. sz. végzése a kimutatások elkészítéséhez adott utasításokat a gyám fel ügye lök számára. E végzés kiegészíti a megye 1867-ben kiadott árvaügyi rendszabályát, mely a gyám fel ügye lök hatáskörével csak általánosságban foglalkozott. Ugyanakkor a vagyontalan és elhagyott árvák helyzete is javult, számos jótevő díjtalanul vállalta felügyeletüket, mások tartási szerződés mellett csekély díjfizetéssel vagy iparos szakmában tanoncként kerültek egyes iparosokhoz. A gondnokság alatt állók rendszeres vizsgálatát a járási orvosok látták el. Az épületek biztosítására is nagy súlyt fektettek. A jelentést 1870. november 15-én a negyedévi bizottmányi közgyűlésen olvasták fel (a 4363/1870. sz. alatt). A megye „közönsége" a jelentésből úgy látta, hogy az árvaügy helyzetének javulása megindult. A jelentés egy-egy nyomtatott példányát a rovatos kimutatással együtt minden rendezett tanácsú városnak és községnek megküldte a járási főszolgabírák útján, ezen kívül egy példányt a törvényszék 3523. sz. végzésével együtt a M. Kir. Igazságügyi Minisztériumhoz is fe 1 térj esztett. Az Árvatörvényszék 1870. évi jelentését (kelt 1871. november 25-én tartott ülés 6270

64 sz. végzése alatt) az 1871. évi december l-i bizottmányi évnegyedes közgyűlésen olvasták fel. 1870-ben a törvényszék feladatának tartotta a községi árvapénztárak kezelésében tapasztalt hiányok felszámolását, az árvák személyes és vagyoni érdekeinek biztosítását, egy rendszeres árva- és gyámhatósági közigazgatás kialakulását, s a szigorú felügyelet megjelenését. A 3919. sz. végzésével a közgyűlés elismeréssel vette tudomásul az árvaügy alakulását, s elrendelte a kimutatás és jelentés 250 példányban való kinyomtatását, valamint a járási főszolgabírók útján a községekhez és a rendezett tanácsú városokhoz való eljuttatását. Az 1870. évben az árvák és gondnokság alatt állók száma 32 281, a vagyontalan árvák száma 2959, a nyomorék árvák és lelki betegek száma 651 volt. A vagyontalan árvák ellátását, ha nem volt rokonuk, a községi szegénypénztárból vagy az árvapénztár tartaléki tőkéjéből fedezték. A leltározatlan és tárgyalásra váró hagyatékok száma nem csökkent, mert a kirendelt biztosok működése pénzhiány miatt megszűnt, valamint a szolgabírák is igen elfoglaltak voltak. Érdekes módon több helyen is előfordult, hogy a nagykorú nem jelentkezett tökéjének felvételére. Az 1870-es évben is a tűzkár elleni biztosításokat a legtöbben a „Victoria" biztosító-társaságnál kötötték meg. Az előző évhez képest az árvák száma csökkent, ám a vagyontalan árvák létszáma növekedett; míg a testi vagy lelki bajban szenvedők száma jelentősen nem változott.

65 Az 1870. évi XL1I. és 1871. évi XVIÍI. törvénycikkek értelmében 1871 után az árva- és gyámhatóságot a törvényhatóságok az állandó, központi árvaszékeik által gyakorolták. Ezen intézkedések hátterében az 1869. évi IV. törvénycikk „a bírói hatalom gyakorlásáról" állt, mely rendelkezett a bíráskodási és közigazgatási hatalom szétválasztásáról. Ennek hatására az árvatörvényszékek megszűntek, szerepüket a királyi bíróságok és az árvaszékek vették át. Az árvaszék a közigazgatási feladatok w PML IV. 368-b. PPS vármegye Árvaszékének iratai. Iratok. Lt. sz. 1311/1870 64 a 6270 számot az iraton 6730-ra javították 65 PML IV. 368-b. Lt. sz. 1221/1871 113