Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)

BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig

PEST-PILIS-SOLT TÖRVÉNYESEN EGYESÍTETT... hivatalra. A rendszabályokból az ügyvitel menetét és az árvaszéken dolgozók munkáját ismerhetjük meg.

56 A rendszabály 5 fejezetből és 67 §-ból állt. Az Árvatörvényszék működése az iktató, kiadó és levéltárnok, valamint a törvényszéki szolga kezében volt. Az Árvaügyészség és a Központi Árvaszámvevőség az Árvatörvényszék része. Ezek a segédhivatalok saját ügykezelési renddel bírtak. A segédhivatalt a másod alispán felügyelte, vezetését a törvényszéki főjegyző, az első árvaügyész és az egyik megyei főszámvevő látta el. A rendelet összefoglalta a törvényszéki iktatóhivatalban történő iktatási menetet. Az iktató a beadott tárgyakról minden évben „beadási jegyzőkönyv" néven iktatókönyvet, és egy betűrendes mutatókönyvet vezetett. Minden előadónak volt előadási jegyzéke, ami alapján nyomon lehetett követni, hogy mely előadó, mely üggyel foglalkozott. Az üléseken a jegyző elintézési könyvet vezetett. Az iktatóban sürgetési naplót is vezettek, hogy a szoros határidőket nyomon tudják követni. A törvényszéki kiadóhivatal a jegyzőktől átadási jegyzékkel vette át a törvényszék által elintézett ügyeket. Gondoskodott a feleknek kiadandó, illetve a hatóságokhoz intézendő iratok kiállításáról (tisztázat, záradék, összeolvasás, aláírás) az írnokok segítségével. Az elintézett ügyekről kiadókönyvet vezetett. Kézbesítési ív a kézbe adandó iratok átadására, a postakönyv a postára adott iratok vezetésére szolgált. A törvényszék pecsétjét is a hivatal őrizte. A törvényszéki irattár az iktató hivatallal egy helyiségben állt, sokszor az iktató látta el az irattárnoki feladatokat is. Az átvett iratokról levéltári könyvet vezetettek. Az irattárnok a kiadott iratokról jegyzökönyvet és jegyzéket is vezetett. Az Árvatörvényszéken 5 törvényszéki írnok dolgozott, közülük egy az irattárban, egy pedig az árvaügyészség irodájában kapott munkát. Az árvaszámvevőségnek egy segédszám vevője volt. A törvényszéken belső és külső törvényszéki szolgák dolgoztak. A külső szolga a helyben teljesítendő kézbesítéseket végezte. Az 1867. november 22-i bizottmányi közgyűlés 4455. sz. végzése több árvaügyi kérdéssel is foglalkozott a Központi Árvatörvényszék jelentése (a jelentés intervalluma 1867. május 1.-november 18. volt) kapcsán. Az ez év júliusi közgyűlés 969. sz. végzése 1867-re engedélyezte egy árvaalap, azaz a megyei árvaügyi közköltségek alapjának létrehozását, mert úgy gondolta, hogy 1867 végére fejeződik be az árvákra vonatkozó adatok összegyűjtése, ami után az árvavagyon kezelését az Árvatörvényszék önállóan tudta volna szabályozni. E szabályozástól függött a Központi Árvaszámvevőség és az Árvaügyészség végleges rendezése is, mivel a hivatali személyzetet ebből az árvaalapból kellett fizetni, mert a megyei pénztár, s a megye költségvetése nem tudta átvállalni az összeg előteremtését. Ezért az árvaügyi közköltségek fedezésére tétrehozott pénzalap - az előre nem látható körülmények miatt megmaradhatott az 1868-as évre is, sőt az 1. alszámvevő fizetése (Ferenczy Ferenc) 630 forintról 800 forintra, a 2. alszámvevő (Lángh Gusztáv) fizetése 525 forintról 800 forintra, a számvevősegéd fizetése 420 forintról 600 forintra, míg az alapot kezelő 56 PML IV. 260-b. Lt. sz. 4021/1867 110