Tanulmányok Pest megye múltjából - Pest Megye Múltjából 11. (Budapest, 2006)
BORBÉLY RITA KATALIN: Pist-Pilis-Solt törvényesen egyesített vármegyék árva- és gyámügye az első gyámügyi törvény megjelenéséig
BORBEL Y RITA KA TALIN leltári pénztárnok (Sziklay Ferencz) fizetése 400 forintra emelkedett. Ebből az alapból fizették az árvaügyészség 2 ügyészét, a 3 díjnokot, s a törvényszéki hivatalszolgát is. A Központi Árvatörvényszék feladata volt az 1868-ra szükséges összeg meghatározása és beszedése a községi árvatárak kamatjövedelmeinek 6. százalékára. A végzés foglalkozott az összeírások menetével is. Elrendelte, hogy a törvényszék felügyelje a megyei árvák létszámának, személyi és vagyoni állapotának az összeírását. Elrendelték, hogy a járási főszolgabírák az összeírások menetéről a törvényszéknek jelentsenek, s ha egy községi összeírás elkészült, azt az első alispánnak küldjék be, aki a Központi Árvatörvényszékhez továbbítja majd a jelentést. Az Árvatörvényszék feladata lett, hogy negyedévente a közgyűlésen számoljon be az elért eredményekről. Megfogalmazódott az az új szokás is, hogy az árva tőkéjéből nagykorúsága előtt is utalványozható volt bizonyos összeg a járási gyámfelügyelő által, ha nősülés, vagy férjhez menés miatt gyors segítségre volt szükség, ám a kiutalt összeg 50 pengőforintnál nem lehetett több. Az utalványozást az Árvaszék a községi elöljáró vagy lelkész igazolására utólag hagyta jóvá. Hogy az árvatár számára biztosítsák a pénzalapot, a kiadott kölcsönök törlesztését kölcsönökre változtatták. A községi elöljáróság a járási főszolgabírók által összehívta a gyámokat, és az eddigi kötelezvények egy záradékot kaptak, ami azt jelentette, hogy a tartozási tőkék minden 100. forintja után évente 5 forintot kellett törleszteni. A gyám aláírásával igazolta, hogy elfogadja a változtatást. A főszolgabírák a Központi Árvatörvényszéknek jelentettek a változtatások megtörténtéről. A Központi Árvatörvényszék 1868. november 9-én kérte a megyei bizottmánytól az alap fenntartását. A megyei közgyűlés 1868. november 19-én a 5967. sz. végzésében úgy határozott, hogy a törvényszék 1869-re is engedélyezi az alap megmaradását a tisztségviselők fizetésére, de csak az év végéig. (1868-ban Sziklay Ferenc letéti föpénztárnok, Seregi Józsa tiszti főügyész, Kiss Ignátz alügyész, Ferenczy Ferenc számvevő, Lángh Gusztáv számvevő, Szikossy Aladár szám vevősegéd, Pillmayer Ignátz hivatalszolga, valamint 3 díjnok volt a tisztségviselő.) 1868. december 19-én terjesztették fel a megyei árvaalaphoz utalt megyei tiszti személyzet évi fizetését, az 1. árvaügyész 1000 ft, a 2. árvaügyész 800 ft, az árvaszámvevő 800 ft, a számvevősegéd 600 ft, a számvevőségi díjnok 400 ft, a két törvényszéki díjnok 730 ft, az árvaalap kezelője 200 ft, az árvatörvényszéki hivatalszolga 367 ft évi fizetést kapott. Érdekesség, hogy az 1868-as fizetéshez képest a az árvaalap kezelőjének a bére csökkent. 1869. november 6-án megint kérni kellett a megyét, hogy 1870-re is tartsa meg a pénzalapot. 1869. november 20-án a bizottmányi közgyűlés - mivel a megyei költségvetésbe nem vették be az árvaügyészség, s árvaszámvevőség hivatalszemélyzetét - meghagyta az alapot, s a meghatározott összeg beszedését a járási fő szol gab í rákra bízta. 59 Mint láthatjuk, a közgyűlés évről évre meghosszabbította az alap fenntartását, mert a megyei költségvetésbe nem építették be ezen hivatali személyzet fizetését. 17 PML IV. 253-a. PPS vármegye Bizottmányának iratai. Jegyzökönyvek. 1867. évi jkv. 4455. sz. határozata 5 * PML IV. 260-b. Lt. sz. 1886/1868 59 PML IV. 260-b. Lt. sz. 1886/1868 t i 1
