1956 Pest megyében II. - Pest Megye Múltjából 10. (Budapest, 2006.)

KÉPEK JEGYZÉKE: - 15. A VALÓSÁG a Pest megyei dolgozók lapjaként indult a forradalom alatt

II. VÁLOGATOTT SZEMELVÉNYEK A MEGYEI IRATOKRÓL sen ezekbe a bizottságokba nem választották be, vagy legalábbis csak elvétve, a tényleges államhatalmi és államigazgatási szervek vezetőit, nyilván azért, mert célkitűzéseiknek ezek nem feleltek volna meg. Demokratikusnak nevezhetők-e azok a szervek, amelyekben a kommunistáknak nincs helye? A dolgozó nép megfontolt és józan egyetértésével találkozik-e az olyan intézkedés, amelyik nem a nép érdekeit képviselő szervek és vezetők kezébe adja a vezetést, a hatalmat, hanem szállást csinál a Horthy rendszer alispánjai, szolgabírái részére, mely támogatja a terrort, az embervadászatot? Nyilvánvalóan nem. Ezt bizonyítja egyébként az események alakulása is. A megalakult forradalmi bizottságok demokratizmust, egyenlőséget, szabadságot, jobb életet ígértek - nem azon munkálkodtak, hogy minél előbb helyreálljon a nyugalom, törvényes rend, hanem önmaguk kezdeményezték, vagy teremtették meg a lehetőségét a további törvénytelenségeknek, atrocitásoknak. így a „megyei forradalmi bizottság" intézkedései sem arra irányultak, hogy a tragikus eseményeknek minél előbb gátat szabjanak, hanem olyan döntéseket hoztak, amelynek alapján azonnali hatállyal kitiltották a megyei tanács épületéből Fekete Mihályt, a vbelnökét, Lakatos Imrét, a vb-titkárát, Mátyás Boldizsárt, Kun Ferencnét, Pala Károlynét, a vb tagjait és ezen kívül még több kommunista vezetőt és egyszerű dolgozót. Tervezték emellett a megyei tanács apparátusa mintegy 70 dolgozójának, elsősorban a kommunistáknak eltávolítását is. Kidolgozták politikai platformjukat is, amelyben többek között helytelenítették azt, hogy Nagy Imre 1956. október 30. napján az egypártrendszert megszüntető beszédében az 1945. évi koalíciós pártok érvényességét ismerte el. Követelték minden úgynevezett demokratikus párt részére a választásokon való részvétel engedélyezését. Tehát már 4 párt sem volt nekik elegendő, mert még azokban sem láttak biztosítékot messzemenő célkitűzéseik megvalósítására. Nyilvánvaló, hogy azok a célkitűzések nem előre, hanem hátra, nem a szocializmus felé, hanem vissza a kapitalizmusba vitték volna az országot. A megyei ideiglenes forradalmi bizottság november 1-én a „Pest Megyei Nemzeti Bizottság" megalakítása céljából pártközi értekezletet hívott össze, ahol megállapodtak abban, hogy a nemzeti bizottságot 20 taggal alakítják meg és egyben megosztották maguk között a mandátumokat is. Ezek szerint a Független Kisgazdapárt 10 taggal, a Szocdem. [Szociáldemokrata] Párt 6, Nemzeti PP [Parasztpárt] 2 taggal, képviseltette volna magát a nemzeti bizottságban; ugyanakkor a Magyar Kommunista Párt részére két tagsági helyet tartottak fenn. A 10 kisgazdapárti képviselő egyikeként - egyben az elnöki tisztségre is pályázva - a szervezésben aktívan résztvevő és joggal népnyúzó dr. Pongrácz Tibor biztosította magának helyét a bizottságban. Pongrácz a Horthy-rendszer alatt 16 esztendőn keresztül garázdálkodott - fivérével együtt - Kunszentmiklóson; kis- és középparasztok százait fosztották ki, juttatták koldusbotra és árverezték el vagyonukat. Pongrácz előbb ügyfeleinek ellenfeleit fosztotta ki, majd saját ügyfeleit csapta be, perbe fogta, eladósította, majd elárverezte. Hosszú oldalakon lehetne - aljas üzelmeit sorolni, azonban én csak egy példát emelek ki, amelyre a 81 éves Balogh Lajosné így emlékezik: „Tűzbiztosításból volt egy kis adósságunk a banknál, és az uram tisztázni akarta. Ezért eladott néhány hold földet Szőke Gedeonnak az egy tagban lévő tanyai szélből. Az adás-vétel lebonyolításával a Pongrácz-féle irodát bízta 3 89