Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)
BEVEZETÉS
Az 1860. évi település-statisztikai felmérés iratanyagának eredeti rendjét nem ismerjük, s ennek megállapítására még csak kísérletet sem lehetett tenni, hiszen a válaszokon túl csak rendkívül kevés adat, egy-két iktatókönyvi bejegyzés állt rendelkezésünkre. A felméréshez csatolták az akadémiai kérdőpontokat, melyen a Kiskőrösi járás főszolgabírójának iktatószáma szerepel (349/1860. elnöki), aki ezek szerint a kérdőívet a válaszokkal együtt visszaküldte a megyehatóságnak. A forrásközlés során az akadémiai kérdőív szövegét ismertetjük először, kiegészítve a válaszokban található hat — általunk rekonstruált — pótkérdéssel, melyet az akadémia később küldött meg. (E tényt is csak a települések által adott jelentésekből állapíthattuk meg.) A levéltári rendezéskor a válaszokat a települések abc-rendjében helyezték el, s a forrásközlés során ezt a rendet megtartottuk, függetlenül a korabeli közigazgatási beosztástól, de a járási hovatartozást a település neve alatt megadtuk. A forrásokat, a kérdőívre adott válaszokat teljes terjedelmükben, 1-el kezdődően sorszámozva közöltük. Ott, ahol a településhez (adóközséghez) puszta is tartozott, s ennek külön leírását is elkészítették, egy sorszám alatt ismertettük a leírásokat. Néhány esetben a válaszadók megismételték az akadémia által feltett kérdéseket. Ezek közlésétől azonban eltekintettünk. Ha jelzésszerűen, rövidítve feltüntették a válaszok előtt, meghagytuk ezeket. Néhány, az általános forrásközlési gyakorlatot jellemző formai kelléket mellőztünk, mivel a forrás homogén jellege ezek feltüntetését nem tette szükségessé, vagyis a forrásközlés szempontjából az egyes iratdarabokat, községleírásokat egységesnek vettük, ezért az irat meghatározásával kapcsolatos jellemzőket itt a bevezetőben ismertetjük. Az iratok külzetén szereplő feljegyzéseket, iktatószámokat, kísérőlevelet — csak néhány esetben volt ilyen — nem a szöveg részeként kezeltük, hanem a lábjegyzetben tettük közzé ezek tartalmát, illetve az ezekkel kapcsolatos információkat. A válaszok mindegyike — egy kivétellel — tisztázat, Kecskemét város válasza csak töredékes fogalmazványként maradt fenn. Az iratokat — a kérdőív kivételével — minden esetben keltezték, s a dátumot az eredeti forma szerint közöltük, feloldva az esetleges rövidítéseket (pl. márc. helyett március, '860 helyett 1860). Nem minden iratot pecsételtek le a jelentést beküldők, de ott, ahol ez megtörtént, közöljük a (rányomott) pecsét, bélyegző feliratát, s ha a terjedelem engedte, annak képét is. A pecsétcímer leírását azonban nem adtuk meg. A tollhibákat, melyek viszonylag ritkán fordultak elő, jelzés nélkül helyreigazítottuk, de bizonyos esetekben, mivel nem akartuk vagy tudtuk eldönteni, hogy egy-egy szóhasználat a korban helytelen volt-e, vagy hozzátartozott a nyelvhez, a kiegészítést [ ]-be téve illesztettük a szövegbe. A hiányos szöveget, a fogalmazó által kihagyott szavakat ugyancsak [ ]-be téve kiegészítettük, illetve pótoltuk; kétséges tartalom esetében ?-et tettünk a kiegészítés után. Az üresen maradt szövegrészt (pl. mennyiség) három ponttal jelöltük. Egy esetben rongálódott meg egy leírás úgy, hogy a szöveg bizonyos részei olvashatatlanok lettek, ebben az esetben és akkor is, ha nem volt olvasható a szöveg, [ ]-et használtunk. A csonka szavakat ugyancsak [ ]-be téve egészítettük ki. A többször is előforduló összeadási hibákat nem javítottuk, és a helyes adatok közlésétől is eltekintettünk. A szöveget értelemszerűen tagoltuk, de ezzel csak akkor éltünk, ha azt a hosszabb terjedelem indokolttá tette, a rövid válaszokat nem tagoltuk. A helyesírásnál a következő alapelvek szerint jártunk el: a magyar szövegeket a mai helyesírásnak megfelelően átírtuk, tehát pl. ez helyett c-t, i helyett í-t, stb. írtunk. Az egybe- és különírást a mai szabályok szerint alkalmaztuk, az aposztrófot a névelőknél el10