Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

BEVEZETÉS

hagytuk, ugyanakkor megtartottuk a korszakra jellemző szóhasználatokat és tájnyelvi sajátosságokat, pl. átalában, oskola, hátralék stb. A központozást a szöveg értelmének megfelelően változtattuk meg. A családneveket eredeti formájukban írtuk, kivételt a történelmi családnevek esetében tettünk, ezeket a mára kialakult formában adtuk közre egy forráscsoporton belüli első előfordulási esetükben, [ ]-ben megadva az eredeti alakot is. Ez utóbbi gyakorlat szerint jártunk el a helynevek esetében is. A földrajzi neveket a mutatóban azonosítottuk. Az egyéb tulajdonneveket (pl. intézménynevek) a mai helyesírás szerint tüntettük fel. A rövidítéseket az esetek többségében jelölés nélkül feloldottuk, csak a mai is használt rövidítéseket tartottuk meg, illetve amelyeket nem tudtunk értelmezni. A pénznemek rövidítését egységesen jelöltük, függetlenül attól, hogy a szövegben milyen formában szerepelt, vagyis pl. a (pengő)forint, (pengő)pénz és a (pengő)krajcár különböző jelöléseit ([p]f., ft., pft., pp.; x, xr stb.) nem tartottuk meg, hanem értelemszerűen egységesen (pengő)Ft-ot és kr-t írtunk, vagy feloldottuk a rövidítést. A latin és a német nyelvű szövegek magyar fordítását a lábjegyzetben ismertetjük. A latin nyelvű szövegek esetében a humanista helyesírást követtük, a német nyelvűeket — átírva a német gót betűket latin betűkkel — betűhíven, de néhány esetben, a szöveg egyértelművé tétele érdekében kivételes eljárást követtünk: a nagy kezdőbetűk esetében a mai helyesírást követtük, s bizonyos szavakat jelentésük szerint átírtunk, pl. „wider" és „wieder". A szöveget szövegkritikai és tárgyi — életrajzi adatok, (szó)magyarázatok, mértékegységek stb. — jegyzetekkel tettük érthetőbbé, s a kötet végén személy- és helynévmutatót, a rövidítések, a hivatkozott szakirodalom, a források szövegében említett kiadványok, továbbá a képek jegyzékét találja az olvasó. * A Magyar Tudományos Akadémia 1860. évi település-statisztikai felmérése torzó maradt. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy ebben a formájában is érdemes közreadni, kerekebbé téve a korszak statisztikai életrajzát és gyarapítva a (hely)történetírás abszolutizmus kori — meglehetősen gyér — forráskiadványainak sorát. Horváth M. Ferenc ÍJ