Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

gyűlési határozat, külön intézkedésre azonban nem is volt szükség, mert április 19-én belügyminiszteri körrendelet adta tudtul a megyéknek a törvény végrehajtásának irányelveit. E szerint minden törvényhatóságnak húsz napon belül meg kell tartania utolsó rendi, s egyben első polgári közgyűlését. A gyűlésnek négy napirendi pontot kellett megtárgyalnia. Először is szabályszerűen ki kellett hirdetni és el kellett magyarázni a jelenlévőknek az újonnan alkotott törvényeket. Másodszor meg kellett állapítani a népképviseleti választókerületeket, s erről jelentést kellett felterjeszteni a belügyminiszterhez. Ezután az országgyűlési választások lebonyolítására hivatott középponti választmány tagjainak megválasztására került a sor. A belügyminiszter megkívánta, hogy ebben a közvetlenül neki alárendelt testületben arányosan kapjanak helyet az egyes választókerületek képviselői, s különösen a községek elöljáróit ajánlotta a közgyűlés figyelmébe, mint olyanokat, akik korábban ki voltak rekesztve a követválasztásokból. A megyei képviseletet megtestesítő állandó bizottmány megválasztásáról a rendelet negyedik pontja intézkedett. Ez kimondta, hogy a bizottmány tagjainak számát az illető megye nagysága és népessége alapján kell megszabni, számítási kulcsot azonban éppúgy nem tartalmazott mint maga a törvény, leszögezte továbbá, hogy a bizottmány tagjait társadalmi állásukra való tekintet nélkül kell megválasztani, „mert valódi képviselet csak az, melyben egy érdek sem marad képviselet, mégpedig aránylagos képviselet nélkül".

28 A miniszteri rendeletet az április 28-án tartott kisgyűlés tárgyalta meg nem minden felzúdulás nélkül. A változatlan összetételben ülésező testület ellenérzését az váltotta ki, hogy a miniszterelnök és a minisztérium számos tagja után immár a belügyminiszter sem a megye közönségéhez, hanem az alispánhoz fordult rendeletével, habár a XVI. törvénycikkely érintetlenül fenntartotta a megyei hatóság hatáskörét. A tisztikar dacosan kijelentette, hogy „e megye teljesen fel bírja fogni a ministeriumnak úgy kötelességeit mint hatáskörét, s ennélfogva rendeleteit teljes készséggel teljesítendi is, addig azonban, míg az idézett 16. t.c. értelmében a megyék vagy meg szüntetni, vagy máskép alakítatni nem fognak, törvényszerűen megkívánja, hogy a ministeri rendeletek megküldése ne a megye közönségének mellőzésével eszközöltessék". A minisztérium által vétett formai hibákra a kisgyűlés a gravaminális politika egyik jól bevált eszközének igénybevételével adta meg a választ; a törvények kihirdetése és az állandó bizottmány megalakítása tekintetében nem hozott újabb határozatot, hanem továbbra is érvényesnek nyilvánította a közgyűlés március 21-i végzését.

29 Tehette ezt persze azért is, mert igazán lényegbevágó különbség nem volt a két álláspont között, s Szemere általánosságban mozgó rendelete amúgy sem kötötte meg a megye kezét a törvény végrehajtásában. A május első napjára kitűzött nevezetes közgyűlésre a mezővárosok és községek a járási szolgabíráktól kaptak írásos meghívást. A közgyűlésen elvileg bárki megjelenhetett, a tiszti kar azonban súlyt helyezett arra, hogy az állandó bizottmányt megválasztó „népképviselők" a birtokos nemesség és az értelmiség, valamint a mezővárosok tanácsainak és választott polgári testületeinek soraiból kerüljenek ki, a községek részéről pedig elsősorban az elöljárók megjelenésére számítottak. Az előkészületek lebonyolítására vonatkozólag országos viszonylatban is csupán szórványos adatokkal rendelkezünk, s Pest megyében is csak a rendezett tanácsú községek és mezővárosok tanácsülési jegyzőkönyvei alapján alkothatunk magunknak vázlatos képet. Nagykőrös mezőváros tanácsa április 271