Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

28-1 ülésén tárgyalta meg a képviselet kérdését. Az ülésen a tanácstagokon és a választott polgárokon kívül „nagy számú hallgatóság" is megjelent. A kibővített tanácsülés elhatározta, hogy Nagykőrös Bakos Ambrus főbírót, Tanárky Gedeon főjegyzőt — mindketten tagjai a megye éppen e napokban feloszlott csendre és rendre ügyelő választmányának —, továbbá Szentpéteri Sándort, a választott polgárok szószólóját és Bordács Dánielt, a választott polgárság jegyzőjét delegálja a nevezetes megyei közgyűlésre. A küldötteket azzal a megbízatással bocsájtották útjukra, hogy szorgalmazzák önmaguk, s önmagukon kívül Vajda László, Szabó József, Gubody Sándor, Nagy Gáspár, Varga János, F. Szabó János, Gáli Mihály és Sebestyén Ferenc fölvételét az állandó megyei bizottmányba.

30 A közösség képviselőit tehát nem a hallgatóság szerepére kárhoztatott nép választotta, hanem az elöljáróság jelölte ki a bizalmát élvező gazdák közül. Minthogy sem a törvény, sem a belügyminiszter végrehajtási utasítása nem tartalmazott eligazítást a küldöttek számát illetően, a nagykőrösiek maguk határozták meg 12 főben képviselőik létszámát, s nyilván megnyugvással töltötte el őket az a tudat, hogy ily népes küldöttség kellő súllyal fogja képviselni az állandó bizottmányban a mezőváros érdekeit. Az arányos képviselet fogalmának tisztázatlansága már az előkészületek során zavart keltett, s eleve aránytalanságokat teremtett a mezővárosok között, hiszen az élelmes, nagyralátó elöljáróságok jóval több képviselőt juttathattak be a bizottmányba, mint a helyzet kínálta előnyökkel élni nem tudó közösségek. Nyilvánvaló példának okáért Szentendre hátrányba kerülése Nagykőrössel szemben, hiszen ez a mezőváros azonos jogállása és hasonló népessége ellenére is csak három képviselőt — a tanács egyik tagját és két jegyzőjét — menesztett a május 1-i megyegyűlésre.

31 A kisnemességből általában a kuriális községek hadnagyai, a falvakból a bíró és a jegyző kapott meghívót, s nagy számban éltek a megjelenés lehetőségével a nép között élő értelmiségiek, a falusi papok és tanítók is. 1848. május 1-én több mint ezer főre menő közönség szorongott a pesti vármegyeháza nagytermében. A közgyűlésben az országgyűlés feloszlása után megyei hivatalába visszatért első alispán, Szentkirályi Mór elnökölt.

32 Nyáry Pál másodalispánnal az élen megjelentek a megye fő- és aljegyzői, fő- és alügyészei, valamennyi járás főszolgabírái, valamint „mindnyája sz[o!ga]bíró és tisztviselő urak". Hivatalból jelen voltak az összes községek elöljárói és a huszonkét mezőváros küldöttei. Az ülésteremben külön hely illette meg az egykori csendre és rendre ügyelő választmány tagjait, de természetesen a meghívottak közé tartoztak a közgyűlés más választmányainak tagjai is. Szép számban képviseltette magát a megyében élő arisztokrácia, a nagy többséget azonban a középbirtokos nemesség és az értelmiség tette ki. Feltűnést keltett Kossuth távolmaradása; a megye vezető országgyűlési követe levelében sajnálattal közölte a megye közönségével, hogy a közgyűlésen betegsége miatt nem tud megjelenni

33

, s így a pénzügyminiszterré avanzsált követtárs nevében is Szentkirályi mutatta be a közgyűlésnek kettejük április 10-én kelt „végtudósítását" az országgyűlés munkájáról.

34 Petőfi nevét is hiába keressük a protokollumban. Ő, aki két forradalmi választmány tevékenységébe is lelkesen kapcsolódott be, vajmi kevés hasznot remélhetett a nép ügye számára a törvényes keretek között formálódó megyebizottságtól. A napirendre került kérdésekről csak a megyei főjegyző szűkszavú följegyzései tanúskodnak a képviseleti bizottmánnyá átalakult nemesi közgyűlés jegyzőkönyvében. A követek jelentésének meghallgatása és jóváhagyása után a köz272