Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között
A Bizottság saját erejéből és a minisztérium jelentős támogatásával 1936-ra kiépítette un. népművelési könyvtár hálózatát. Arra törekedtek, hogy lehetőleg minden településen, és elsősorban ott, ahol más egyesület nem tart fenn könyvtárat, legyen kölcsönözhető könyv a gondnok kezében. 1936-ban a bizottságok a népkönyvtárakra és a gazdakörök könyvtáraira is kiterjesztették felügyeletüket. A könyvtárhálózat tudatos és tervszerű kiépítése ma is dicsérendő munkának tekinthető, de ez a korszerű törekvés nem járt együtt a megfelelő könyvbeszerzéssel. Az abszolút politikamentesség elve a gyakorlatban a mind szakmai, mind pedig esztétikai szempontból értéktelen művek megvásárlásához vezetett. Ezt a minisztérium is látta. Ugyanakkor azok a regények, ismeretterjesztő művek, amelyek céljának megfeleltek volna; ilyenek addig nem jelentek meg. Ezért 1925-ben, közvetlenül Tájékoztató megjelenése után a tárca un. népművelési vezérkönyveket szerkesztő bizottságot hívott egybe. Ennek a szakbizottságnak volt a feladata, hogy a Tájékoztató egyes tárgyköreit könyvalakban megjelentesse, s a munkák megírására szakembereket felkérjen. így született meg a „Magyar Népművelés Könyvei" c. sorozat. Mivel ezeknek a vezérkönyveknek a kiadása a nagy példányszám miatt (ti. országosan terjesztették) hatalmas összegbe került volna, ezért a minisztérium a törvényhatóságok segítségét kérte, s kérése kedvező fogadtatásra talált. A sorozat első kötetét Miskolc város adta ki. Ebben Fekete József és Várady József „Széchenyi tanításai" címmel közölt válogatást Széchenyi István munkáiból. Az, hogy a sorozatot Széchenyi gondolatainak, elképzeléseink, elemzéseinek és tanításainak a közreadásával indították, nem volt véletlen. A hazai népművelés irányítói előszeretettel hivatkoztak Széchenyire, eszméi szellemi örökösének vallották magukat. (1926-ban, mikor a szóban forgó könyv megjelent, Miskolcon még Bocsánczy volt a népművelési titkár.) 1929-ben „Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye közönségének áldozatkészségéből" Scholz Kornél: Egészségügyi ismeretek c. két kötetes munkája látott napvilágot. A Bizottság gondoskodott arról, hogy a vezérkönyvek valamennyi helyi szervezetének könyvszekrényében ottlegyenek. 02 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a maguk nemében a Magyar Népművelés Könyvei értéket hordoztak, s a népkönyvtárak legmegbecsültebb, legolvasottabb darabjai voltak. A helyi bizottságok rendszeres és határozott irányításának eredményeképpen már 1932-től tapasztalható, hogy a falvakban semmilyen kulturális megmozdulás sem történhetett a helyi, illetve a megyei bizottság tudta és engedélye nélkül. Az ünnepélyek, a műroros esetek, az amatőr színházi és zenei előadások programját előzetesen be kellett jelenteni, azt a megyei hivatal hagyta jóvá. Ami az un. műsorpolitikát illeti, ezen a téren ugyanez volt a helyzet, mint a könyvtáraknál. Az apolitikus magatartás nyomán — tisztelet a kivételnek — értéktelen, szirupos produkciók kerültek pódiumra, sok esetben a giccs jelentette a „művészi értéket". A vármegyei népművelési bizottság támogatta a helyi énekkarok és zenekarok munkáját, s ezek létrejöttét állandóan szorgalmazta. Az intenzív szervező munka 1928-ban indult s már az első év is szép eredményeket hozott; 243 énekkar és 100 kisegyüttes lépett műsoraival a közönség elé. Az előadott darabokat konkrétan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a kor divatjának felelt meg a műsorválasztás. Az viszont tény, hogy a minisztérium és a Bizottság Kodály és Bartók muzsikájának, kórusműveinek állandó és odaadó terjesztője volt, s nem is eredménytelenül. 83 Mind a minisztérium, mind a Bizottság igen korán felismerte, hogy a rádió 484
