Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

és a gramofon a népművelés fontos eszköze. A rádió népművelési adásai 1928-ban kezdődtek, azokat a VKM kezdeményezte. Ezek többnyire három részből álltak: bevezető zenei műsorból, az azt követő rövid, aktuális ismeretterjesztő előadásból, majd befejezésként hírekből. Pestvármegye Népművelési Bizottsága 1929-ben tervbevette, hogy valamennyi helyi bizottságának vásárol vagy juttat rádiót és gramofont (lemezekkel együtt). 1935-re ez a terv gyakorlatilag meg is valósult. (Ezeket a rádiókat, és az idő közben beszerzett modernebbeket később, a háborúban be kellett szolgáltatni.) Ezek mellett diapozitív és kecskenyfilm vetítő gépekkel is ellátták a bizottságokat, megkönnyítve illetve tartalmasabbá téve ezzel az ismeretterjesztő munkát. A megyei bizottság Budapesten hanglemez, diafilm és keskenyfilm központot hozott létre s kölcsönzés útján is támogatta a városi, községi népművelők tevékenységét. 1932 után a megye felsőbb utasításra hozzálátott az ún. három éves népművelési munkaprogram kidolgozásához és annak megvalósításához. A korábban elkezdett és ez után is folytatott hagyományos formák mellett két új dologgal is találkozunk ebben a tervben. Az egyik az ún. népművelési napok szervezése és megtartása. A másik a hazai gyümölcstermesztés és gyümölcsfa telepítés programjának lelkes támogatása. A népművelési napokat járásonként tavasszal, vagy ősszel rendezték meg. A megyei amatőr művészeti élet első fórumai voltak ezek a fesztiválok, ismeretterjesztő, népszerű tudományos előadások közbeiktatásával. A gyümölcsfa telepítés programjának megvalósítása a Földművelésügyi Minisztérium hathatós támogatásával mozgalommá terebélyesedett a Bizottság munkájában. Tudományos felmérések, elemzések alapján megállapították, hogy a megye egyes körzeteiben az éghajlati és a talajviszonyok függvényében milyen gyümölcsfajta termesztése a hasznos és célszerű. Tevékeny részt vállaltak a százezres nagyságrendben ingyen (vagy igen olcsón) juttatott csemetefák szétosztásában, és figyelemmel kísérték azok tényleges telepítését, gondozását, ápolását. Az ügy érdekében széles körű felvilágosító munkát végeztek. Tevékenységükben a kert-Magyarország gondolatának egyfajta megvalósítását kell látnunk. A megyei bizottság vezetői azt is jól látták, hogy „eredményes népművelési munka csakis ott folyhat, ahol az iskolánkívüli népművelés végzésére megfelelő helyiségek állanak rendelkezésre. Meglevő elemi iskoláknak helyiségei kevésbé felelnek meg ezen célra... ezért ott, ahol csak lehetséges, bármily áldozatok és nehézségek árán is, építsenek kultúrházakat.. ."

94 „Szerintem nagyon üdvös és célszerű volna, hogy ha a városok és a községek a hősök emlékére felállítandó szobrok helyett kultúrházakat építenének" — írta Bocsánczy, megyei titkár az 1929. évi összefoglaló jelentésében. Hozzátette: a kultúrotthon egyik termében kell a hősök neveit megőrző márványtáblát elhelyezni. Javaslatának nem igen lett foganatja, a hősök szobra mindenütt elkészült, kultúrotthonra csak elvétve jutott pénz. De ez a rövid megjegyzés is jól mutatja, szívügye volt a Bizottságnak a kultúrotthonok felépítése, bár anyagilag az építkezéseket nem tudta támogatni. Néhány rangos, kultúrház el is készült a húszas évek végén, ezek közül több ma is funkcionál, mint például a csepeli, a váci, a ceglédi és a tinnyei. Ezeket mind helyi erőből hozták létre, a lakosság önkéntes áldozatvállalásával. * 485