Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949
érésében döntően közrejátszott Abony földmunkásmozgalmi hagyománya. Cegléd esetében a szövetkezeti termelés hagyománya hatott erősen a közös gazdaságok szervezésében. A városban 1901-ben Urbán Pálnak (a századforduló agrárszocialista mozgalmának jelentős vezetőjének) az irányításával negyvenkét nincstelen agrárproletár bérbevette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezelésében lévő 454 k. hold területű homokpusztai birtokot, ahol bérlőszövetkezetet alakítottak. A későbbi években a taglétszám valamelyest csökkent, de a szövetkezet a felszabadulásig fentállt. Nagykőrösön a nagybirtok hiánya miatt nem volt mód nagyarányú földosztásra. A kiosztott futóhomokos birtokok elégtelennek bizonyultak a juttatott családok eltartására; az agrárszegénység a megélhetés lehetőségét látta a szövetkezeti gazdálkodásban. Nagy tájak szerint Pest megyének a déli, alföldi, mezőgazdálkodásra alkalmasabb, de iparilag fejletlenebb részén erősebb, az északi, domb- és hegyvidéki, mezőgazdálkodás szempontjából alkalmatlanabb, viszont iparilag fejlettebb területeken gyengébb volt a termelőszövetkezeti mozgalom. A párt szövetkezeti politikája találkozott — a jelentősen megcsappant, de még mindig igen magas számú agrárszegénység megélhetést kereső törekvésével. 138 1949 folyamán — az előző év őszéhez képest ugyan kisebb lendülettel — sok új csoport alakult: novemberben 36-al több, vagyis összesen 16 termelőszövetkezet működött Pest megyében. 1950. évi adat szerint Pest megye és Budapest területének 2,6%a (30 877 holdon), a szántónak 4,0%-án (25 266 holdon) működtek termelőszövetkezetek. 137 A megalakuló termelőszövetkezetek területe zömmel a szántóra — mint a legfontosabb mezőgazdasági művelési ágra — koncentrálódott. 1949-ben a megyének 54,5%-a volt a szántóterület, a szövetkezeteknél (a rendelkezésre álló adatok szerint) 85,4%. 138 Erdő és belterület gyakorlatilag nem volt a termelő csoportoknál. A legelők tekintélyes része községi legelő volt, a tsz-ek kezére viszonylag kevés rét-legelő jutott. Viszont nagy szőlő és gyümölcs táblák jutottak a csoportokhoz: a területük 3,3%-át tették ki. (A megyei átlag csak 2,2% volt.) Az általános jellegű mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett szőlő- gyümölcstermelő és rizstermelő (az utóbbi típusból egy volt: Dömsödi Dózsa) is alakultak. 1948 — 1949 folyamán a termelőszövetkezetek szervezői komoly feladat előtt álltak. 139 Sokszor a megalakított csoport belső, vagy külső nyomásra feloszlott. (Valószínű, hogy a már idézett 1949. áprilisi és novemberi felmérés adatai közt is azért lehet ilyen lényeges különbség.) A Földművelésügyi Minisztérium Termelőszövetkezeti Főosztályának 1949. évi adatai szerint a Szigetbecsei Táncsics „előzőleg megalakult ugyan kilenc taggal, de széjjel mentek". A budakeszi csoport „valójában megszűnt, mert tagjai, akik nagyrészt a helységben működő I. típusú tszcs-nek is tagjai voltak, kiléptek a III. típusú szövetkezetből". A Tápiógyörgyei Haladásba először harmincan beléptek, de utána 2 hét alatt 15-en kiléptek „kulák hatás" miatt. Szerencsésebb esetekben a megmaradt tagok összefogtak más csoporttöredékekkel és újjáalakították a szövetkezetet. Pl. az abonyi „Sulydi József" szövetkezet 3 csoporttöredékből alakult meg. A Váci Katalin pusztai csoportnak csupa szombatos tagja volt és nem akartak más vallásuakat maguk közé bevenni. Az MDP Váci Szervezete ezért úgy döntött, hogy a csoport vezetőjét, aki szintén szombatos volt, pártiskolára küldik és majd ő „más irányba tereli a csoportot". Az abonyi „Varga Sándor" csoport azért nem tudott fejlődni, mert tagjai — akik jórészt rokonai kapcsolatban voltak egymással — nem engedtek mást maguk közé. 520
