Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949

A szervezés súlypontja a falvak kommunistáira nehezedett. A legtöbb helységben a MDP titkárok és közigazgatási, vagy földművesszövetkezeti MDP tagok szorgalmazták a csoportok megalakítását.

140 A vezetőségeknek (intézőbizottságoknak) nagyobb, de a tagságnak is tekintélyes része MDP tag volt. Pl. az 1949. áprilisában Abonyban működött 6 tsz vezetőségében pupán 7 intézőbizottsági tag volt pártonkívüli. Jellemző volt a Váci Kossuth (Téglaházpusztai) csoport megalakítása 1948. decemberében:

141 „Győri Zsigmond újgazda a földművesszövetkezetben mint igazgatósági tag és Madarász László földmívesszövetkezet igazgató elnöke beszélgetése alapján indult el a csoport szervezése olyan formán, hogy tudomásunkra jutott az, hogy a Téglaházi pusztán a káptalani birtokon van kb. 30 k. hold szántó, melyet a 9000. kormányrendelet alapján igénybe lehet venni." Az újtelepes községekben az ideköltöztetett-zömmel agrárproletár — lakosok élen jártak a szövetkezésben. Sok helységben ők alakították meg az első csoportokat.

142 Ezek az alapító tagok voltak a későbbiek során is a legöntudatosabbak, ők ragaszkodtak legjobban a szövetkezetekhez, rájuk lehetett számítani a népszerűtlen feladatok végrehajtásában.

143 Tehát az első termelőszövetkezeti csoportok tagjai nincstelen agrárproletárok voltak, amely tény a lényegéből fakadóan egy sereg problémát magával hozott: Nagyüzemi gazdálkodáshoz kicsi volt a taglétszám és a terület (1949. novemberében 25,4 fő és 216,9 k. hold átlagban).

144 Igásállatuk és felszerelésük gyakorlatilag nem volt. Jó néhány csoportban semmi, máshol legfeljebb egy kocsi, eke, vetőgép, vagy pár ló volt. (1949. áprilisában a 31 szövetkezetből érkezett adatok szerint 6 csoportban semmi állat és felszerelés nem volt az induláskor.) Kivételnek számított pl. a Dömsödi Petőfi, ahol 1 traktor, 1 eke, 1 fogas, 2 kocsi, 1 műtrágyaszóró volt a kezdeti felszerelésük, valamint 2 ló és 15 szarvasmarha. Az eszköz- és igásállathiányhoz járult még a tőkeszegénység és a tapasztalatlanság. Voltak olyan tagok, akik azelőtt ipari munkások voltak és most földműveléssel próbálkoztak.

145 A csoportok számára az állami segítség (a termeléshez minimálisan szükséges igásállat és felszerelés) alapvető feltétele volt a termelésnek. A csoportok lovakat, szarvasmarhákat, sertéseket, egy összegű és havi pénzsegélyeket, kocsikat, ekéket, vetőgépeket és más kisebb eszközöket kaptak az államtól a közös termelés beindításához. Az adókedvezményt a csoportfokozatnak megfelelően differenciáltan kapták: a III. típusának 50%, a II. típusúak 15% és az I. típusúak 10% kedvezményben részesültek 1949-ben a megyében.

146 A kedvezőtlen feltételek alapján a termelés alacsony színvonalú volt. Pl. egyes ceglédi szövetkezeteknél az igahiány miatt fuvarosokat kellett fogadni.

147 Abonyban ennél drasztikusabb megoldás volt az, hogy a csoportok szántás — vetés fogatos munkáit közmunka jelleggel kirendelt „kulákokkal" végeztették, mialatt a szövetkezeti tagok, hogy megéljenek, napszámba jártak el.

148 A munkavégzéssel, munkafegyelemmel és problémák voltak: „.. .a tagság nem veszi komolyan a munkát" jegyzőkönyvezték Ceglédbercelen, de jellemző volt ez a hangulat más területeken is.

149 Ha néhány igyekvő tag „a szorgalma által iparkodna a csoporton belül, letanácsolják érte". Az erőltetett egyéni munkaverseny fontosságát a tagság nem tette magáévá. Gond volt — különösen a növényápolási munkatorlódások idején fellépő — munkaerőhiány. Néhány tsz-nél (pl. a Kőröstetétleni Dózsánál és az Abonyi József Attilánál) olyan súlyos volt, hogy idegen munkaerőt kellett igénybevenni. A kedvezőtlen feltételek következtében a szövetkezetekben a növények ter521