Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
..„a Semmelweis utcai pince 2 szobájának padlózatát annyira elárasztja, hogy naponta 20—25 vödör vizet mernek ki a helyiségekből.. ," 242 Fára József 1939. augusztus 11-én az alispánhoz írott jelentésében több javaslatot is tett az iratok biztonságosabb elhelyezésére. 243 Részletesen ismertette a mintegy 4000 állványfolyóméter iratanyag tárolási körülményeit, megállapítva, hogy az iratok mintegy fele súlyosan veszélyeztetett. így a Semmelweis utcai pincében levő, mintegy 350 állványfolyóméternyi anyag: „Erre az iratanyagra a légoltalmi hely nedves levegőjében a teljes pusztulás vár. Emellett az iratanyag rendezetlen és használhatatlan állapotban van, holott gyakorta szükséges." Valamivel kedvezőbb az I. udvar alatti pincében levő 150 folyóméter, viszont kedvezőtlenebb a III. udvari pincében levő 750 folyóméter iratanyag elhelyezése: „Ez az iratanyag is erőteljesen veszélyeztetve van a pincék nedves levegője és a szellőztetési lehetőségek hiánya miatt: penészedik és rothad oly mértékben, hogy a fal közelében még az iratok kötegeléséhez használt hevederek is elrothadnak." Itt pedig a közigazgatási, közigazgatási bizottsági, számvevőségi, országgyűlési képviselőválasztási, ingatlanforgalmi és XVIII. századi iratok voltak elhelyezve. Kedvezőnek csak a földszinten és a félemeleten levő, mintegy 2000 folyóméter irat elhelyezése nevezhető. Fára a Semmelweis utcai épület I. emeletén kívánta elhelyezni az ún. történelmi levéltárat (1900 előtt keletkezett iratok), míg a földszinti, a félemeleti és emeleti helyiségekben a „modern" levéltárat. így a történelmi levéltár lezárt, különálló főoszály lett volna, amely nem gyarapszik. Véleménye szerint a levéltári anyag ily módon történő elhelyezése a biztonság mellett a könnyebb kezelést is elősegítené. A levéltári anyag teljes átrendezése egyidejűleg lehetővé tenné a szervesen összetartozó irategyüttesek újbóli egyesítését, ami a kutatás és a biztonságos őrzés alapfeltétele. Jelenleg ugyanis az irategyüttesek teljesen szétszórtak: Pl.: „a Bach kor anyagának segédkönyvei a földszint második udvari két szobájában, iratanyagának egy része az ún. siralomházban, a másik része a segédkönyvektől mintegy 100 méter távolságra levő félemeleten van... A legújabban beutalt iratanyag elhelyezése pedig annyira szétszórt, hogy csak a legnagyobb nehézségek és sok időpazarlással járó munka árán tudja a levéltár az anyagot kezelni." Szükséges a levéltár anyagának rendezése, mert „Ez a rendezési munkálat eredményezheti azt is, hogy számos okirat kerülhet napfényre, amelyekről eddig tudomásunk nem volt és amelyek a vármegye, esetleg az ország története szempontjából értéket képviselnek." Jól látta Fára, hogy ennek oka nem az elődök szakértelmének hiánya, hanem a szűkös férőhely következtében maximális férőhely-kihasználás. Végül felhívta a figyelmet a vármegye levéltárában őrzött iratok különleges értékére: „A most pusztulásnak kitett iratanyag vármegyénk történetének legértékesebb korszakairól szól. Annak a kornak az iratanyaga ez, amelyekben PestPilis-Solt-Kiskun vármegye vezető szerepet vitt az ország sorsának intézésében. Tehát ezek az iratok nemcsak a vármegye története szempontjából fontosak és értékesek, hanem a hazai országos történetírás szempontjából is." A vármegye vezetése megértette a levéltár gondjait és a lehetőségekhez képest próbált segítséget adni. A Fára József által kért helyiségeket nem bocsátotta ugyan a levéltár rendelkezésére, más megoldásokat keresett. Az alispán erről így tájékoztatta a vármegye Törvényhatósági Bizottságát 1939 novemberében: 244 „A mostani idők áramlatai következtében a közönség túlzott mértékben igénybe veszi általában a levéltárak iratanyagát és így vármegyénk levéltárát is." Ez az igénybe90