Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

vétel mindenekelőtt az 1939. évi 4. te. végrehajtásával kapcsolatos származási adatszolgáltatást, nemesi leszármazások kikeresését, és az egyre erőteljesebb történeti kutatómunka támogatását jelentette. „A múlt emlékeinek méltó megőrzése, megbecsülése és a közönség részére hozzáférhetőbbé tétele céljából," a volt rabkápolnát a maga eredeti mivoltában kívánta visszaállítani. Az alispán kötelességének tartotta „azt olyképp berendezni, hogy a vármegye történelmi múltjának legszebb emlékei és írott maradványai abban megfelelő környezetbe beállítva őriztessenek meg". A volt rabkápolnát ugyanis 1922 után födémmel ketté osztották: alsó részében a levéltár nyert elhelyezést, felső része pedig a Pest megyei Gazdasági Egyesület tanácsterme lett. Ezt a kettéosztottságot kívánták megszüntetni, visszaállítva a kápolna eredeti formáját. A kápolna átalakításával egyidejűleg a kápolna melletti volt gazdasági egyesületi helyiségeket is levéltári célokra adták át. 1940 májusára a kápolnát kiürítették — itt őrizték eddig az anyakönyvi másodpéldányokat — és megkezdődött a levéltári díszterem kialakítása. A kápolna ablakaira tervezett címertulajdonosok jegyzékének összeállítására Levéltári Bizottságot hoztak létre.

245 A kápolna átalakítási munkálatai közben, az Országos Levéltár megbízásából 1940 őszén Ember Győző készített jelentést a megye levéltárának elhelyezéséről, rendezettségéről és ügyviteléről.

246 Részletes jelentésében Ember Győző az I. emelet, a félemeleti és a pomázi iratraktár helyiségeit iratraktározás céljaira megfelelőnek minősítette. A földszinti raktárak is alkalmasak, bár egy részük sötét, de valamennyi jól szellőztethető. A pinceraktárakról ő is elmarasztalóan írt: „Nedves, sötét, szellőzetlen helyiségek faajtóval, vasrácsos pinceablakokkal... a levegő páratartalma a cementpadlón kicsapódik, a hevedereken és táblákon vastag penész, az iratok nedvesek..." (Fára Józseg 1941. augusztus 5-én kelt jelentése szerint a levéltár anyagából 1250 folyómétert őriztek a pincékben, amelyből 200 métert a feltörő víz közvetlenül veszélyeztetett.)

247 A pincék egyrésze még beállványozva sincs, itt az iratanyag rendezetlenül, csomókban vagy anélkül, szerteszéjjel hevert (kb. 350 fm iratanyag). Az Országos Levéltár kiküldötte elmarasztalóan írt a levéltár rendezettségéről is. Véleménye szerint az 1925 —1926-os években — a levéltár bővülésekor, az új állványok beépítésekor — végzett „rendezés csak annyi lehetett, hogy az anyagot az új állványokon felállították, avval már nem törődtek, hogy az együvé tartozó csomók egymás után, a segédkönyvek megfelelő sorrendben nyerjenek elhelyezést. Tény. hogy a levéltár rendjét ez a rendezés nem állította helyre... Azt, hogy milyen anyag rendezetlen és van segédkönyvek nélkül, pontosan megállapítani egyelőre nem lehet, mert 36 raktárhelyiségben a legnagyobb összevisszaságban helyezték el, s leltár csak igen kis részéhez készült. Annyi bizonyos, hogy az egész levéltár gyökeres átrendezésre szorul..." A levéltári anyag ilyen elrendezését ismerve csodálhatjuk, hogy ilyen körülmények között is magas szintű kutatómunka folyt a levéltárban, és a származási igazolásokkal kapcsolatos kutatómunkák is többnyire eredménnyel jártak. A jelentést készítő Ember Győző végső megállapítása: „A levéltár égetően fontos feladata lenne a nedves pincékben pusztuló anyag átmentése száraz helyiségekben, azután pedig a szanaszét lehelyezett anyag rendbeszedése". Fára mindkét feladatot világosan látta, azok végrehajtásához azonban újabb, száraz helyiségeket, illetve a meglevő alkalmazottakon túl további 2 irodatiszt beállítását tartotta szükségesnek. A vármegye alispánja továbbra is a volt rabkápolna átalakítását szorgalmazta, 91